2019. aug 25.

Nagyvárad zenei élete a Thurzó gyűjtemény tükrében

írta: beatj
Nagyvárad zenei élete a Thurzó gyűjtemény tükrében

Kezdeti döntések, irányvonalak, és fordulópontok

 Az elmúlt hetekben megjelent cikkek mentén gondolom, hogy több kérdés is felmerült az olvasókban. Olyan belső részleteket, zenei élettel kapcsolatos tevékenységi feladatokat, és viszonyrendszereket ismerhettünk meg az éneklőkanonokok kapcsán, amelyek a jobb eligazodás érdekében további rövid tájékoztatást igényelnek. Emiatt érdemes pontokba szedetten áttekintenünk pár fontos politikai-/egyházi intézkedést. Az államalapítást követően, a pontos előírásokkal ellátott törvénykezéseknek és cikkelyeknek együttes összességének hatására több olyan jelentős egyházi döntés is megszületett, amelyek a későbbiekben szerves hatással voltak a korabeli zenei nevelés megalapozására, elindulására, és ennek több évszázados fenntartására.

Fontos döntések meghozatala.

István király a Magyar Királyság megalapításával egyidejűleg (behódoltatási céllal kezdeményezett csatározásainak vége fele) az ezredik év őszén Rómába küldte az akkori főpapot, Ascherik apátot, hogy az általa tervbe vett 10 püspökség felállításához - az apát közbenjárásával - II. Szilveszter pápa jóváhagyását megnyerje. A főpap a pápától István részére királyi címének és méltóságának koronával való elismerését, és egyben a magyar katolikus egyház megszervezésére történő felhatalmazását kérte. II. Szilveszter pápa üdvözölte István király addigi egyházszervező tervének kezdeményezésének hírét, és 1001 tavaszán, a ravennai zsinaton jóváhagyta a magyar egyháztartomány létrehozását. Sőt, a pápa királyi koronát, és vele együtt apostoli hatalomban is részesítette őt, mivelhogy hosszú nyélre tűzött apostoli keresztet is küldött királyunknak. Valójában kettős szimbólum volt ez: egyrészt a római Szentszék alá rendeltséget jelképezte, továbbá a magyar katolikus egyház megszervezésében, és az ezzel kapcsolatos feladatokkal is hivatalosan megbízta. Amúgy ezt a pillanatot tekintjük a keresztény magyar állam megalakulásának a időszakának is. A koronázás szertartása az úgynevezett “Mainzi ordó” alapján folyt le. Ezt a beiktatási forma a német-római király, illetve császárok kanonizálásánál használt szertartást jelenti.  Ennek következtében az uralkodó királyi méltóságot ebben a korban nemcsak világi személyként, hanem egyszersmind felszentelt papnak is tekintették. Az ebből eredő különleges hatalmuknál fogva az államalapító, keresztény térítést irányító királyok ekkor még országuk egyházának szervezői is lehettek, és az egyház ügyeiben is dönthettek. Ugyanez volt a helyzet István király esetében is: országának egyházfője is volt, a pápa pedig csak úgymond egy távoli felügyeleti jogkört gyakorolt.  Ezzel a királyi beiktatási döntésével egyidejűleg a pápa Esztergomot a magyar katolikus egyház (Ecclesia Catholica Hungariæ) élére állította. Esztergom érsekséggé vált, így ez a város lett a magyar állam és az egyház első központja. Az önálló egyházszervezet az önálló államiság egyik feltételének számított akkoriban, és a király is sokkal jelentősebb szerepet játszott az egyház életében, mint mondjuk a középkorban.

Zenei megközelítésünkből elsőként arról az első fontos törvénykezésről kell említést tegyünk, amelyet személyesen István király hozott. A számunkra ismeretes immár több mint ezeréves magyar törvénytárunk az általa alkotott törvényekkel kezdődik. Első törvénykönyvében (több rendeletével közösen) az akkori Magyar Királyság (Regnum Hungariae) területeit tíz egyházmegyére (püspökségekre) osztotta. Második törvénykönyvének első cikkelyével pedig tovább erősítette az első törvénykönyvében foglaltakat, és jogilag is megvetette az úgynevezett parochiális egyházak (plébániák) hálózatainak alapjait. Törvényileg elrendelte, hogy minden csoportosan tekintett, közelálló tíz falu építsen közös templomot, és gondoskodjanak közösen annak fenntartásáról is.

szent_istvan_es_ii_szlveszter_papa.jpg

Az ezekben megfogalmazott irányvonalaknak a gyors hatályba léptetése, valamint említésre méltó kezdeti megvalósítási eredményei nem tudtak gyorsan érvényesülni. Ez részben annak is betudható, hogy az államalapítás utáni kezdeti években több területekre lebontható belső viszály is nehezítette ezeknek foganatosíthatóságát, és időközben a mindent kézben tartó koronás főnk, István király is 1038-ban elhunyt. Ettől kezdődően évtizedekig volt jellemző a Magyar Királyságban a felerősödött pogánylázadások megfékezése, és a határokon belüli háborúk leverése. Emiatt az egyház úgymond kibontakozása és megszilárdulása, amely a továbbiakban táptalajt adhatott volna a zenei nevelés fontos szükségleteinek, és feltételeinek megteremtésére - kicsit váratott magára.  A trónon több uralkodó is követte őt, de velük kapcsolatban nincsenek olyan ismereteink, amelyek a kezdeti váradi egyházi/zenei értelemben fontosak lennének számunkra. Mindamellett, hogy ők mind fontos személyek voltak a magyar történelemben, de egyházi/illetve zenei megközelítésből számunkra uralkodási éveik nem fontos pillanatok. Ennek magyarázata nagyon egyszerű: inkább a csatározásaikkal voltak elfoglalva, mintsem a már addig meghozott egyházi/művelődési törvénykezések véghezviteléhez szükséges céltudatos felügyelettel. így a rendeletek nem tudtak rögtön megvalósulni, ámbár ehhez minden jogi alap adott volt.

A több éves invesztitúraharcot követve - harminckilenc év után végül is 1077-ben ért véget ez a bizonytalanság, amikor Vazul unokája, (Szent) László király elfoglalta a trónt, és ő lett a következő magyar király. Hatalomra jutása után azonnal hozzáfogott a rendteremtéshez, és igazából az ő vezetésével (1077-1095) kezdtek egyre jobban megszilárdulni a jelzett egyházi intézményi keretek is. Helyreállította az ország belső rendjét, valamint elkezdte a magyar egyház további megszilárdítását is. Az egyházat ahol tudta erősítette, de az ő uralkodása idejében tudott csak igazán elterjedni a számunkra zenei tekintetben fontos káptalani és a főesperesi szervezet is. Az új király sok templomot, monostort, apátságokat, prépostságokat építtetett, valamint püspökségeket is alapított, és jórészt az ő bőséges adományainak köszönhető a középkori magyar egyház egyre biztosabb alapokon nyugvó építkező jóléte, és anyagi tekintetben értendő gazdagsága is. Az egyházak iránti nagyvonalú bőkezűsége volt a papság köreiben később tapasztalható népszerűségének egyik fő forrása is.

20190520_090803_hdr.jpg

Az új király további egyházpolitikai indíttatású törvényei értelemszerűen az egyházon belül is elindítottak szigorú előírásokkal megszabott belső szabályozásokat. Ezek különféle belső szertartásbeli részletekre, ügyintézkedésekre, és a zenei nevelésre is érvényesek voltak.

A Biharról áttelepített római katolikus püspökség és székeskáptalan birtokaként fejlődő középkori Várad idővel jelentős korabeli várossá, és egy időben fontos zeneoktatási központtá is vált XI-XII. században. Emiatt az egyházi szertartásokon tapasztalható folyamatos zenei jelenlét, és ennek fontossága is fokozatosan prosperált

A zene, és ennek fontosságának megismertetése az egyház berkein belül jól megtervezett módon és rendszerben ment végbe. Már ezekben az időkben is pontosan lefektetett pedagógiai, és metodikai folyamatokról tudunk beszámolni. Az egyházi-, és művelődési élet egyre nagyobb szerepe temérdek jótékony fordulópontot eredményezett, és természetesen sokszínűbbé vált az itt alapított prépostságok, szerzetesrendek, püspökségek, illetve az egyházi neveldék megjelenésével. Várad hamar központi szerepekhez jut már ezekben az időkben is, de központi szerepvállalásaival arányosan folytonos veszélyeknek is ki volt téve.

A továbbiakban azt fogjuk megtudni, hogy a hitélet mindennapi gyakorlatára, valamint az egyházi szertartásokon miket használtak zenei tekintetben, miként hatottak a régióra az egyházon belüli oktatási formák.

Thurzó Zoltán

 

Szólj hozzá