2018. júl 29.

Jan Sigurd Baalsrud

írta: beatj
Jan Sigurd Baalsrud

A 12-ik férfi...

 

A második világháború története tele van számos emberi sorssal, felemelő és tragikus eseményekkel, amelyek bepillantást engednek a „függöny” mögé. Rengeteg névtelen hős volt szerte a világban, de a nevekkel rendelkezők közül is nagyon sok olyan van, akinek az élete alig ismerte. Ezek közé tartozik a norvég Jan Sigurd Baalsrud akinek a története az önfeláldozás, a hazaszeretet, az élni akarás iskolapéldája.

1940 áprilisában a német hadigépezet Lengyelország után Dániát és Norvégiát támadta meg szárazföldön, vízen és a levegőben egyaránt. A dánoknak semmi esélyük sem volt, nem voltak természetes határaik, sem védelmi rendszereik, még szinte hadseregük se, így alig 24 óra alatt masíroztak keresztül a németek az országon. A norvégokkal más volt a helyzet. Volt egy hadseregük, kiépített védelmi rendszerek, erődök a partok mentén,  és akarat az ellenállásra. Így sokkal nagyobb véráldozat árán tudtak csak a németek sikereket elérni, heteket vett igénybe amíg a német hadsereg az ellenállást teljesen le tudta gyűrni. Főleg a messzi északon, Narvik térségében voltak igen kemény harcok, ahol a szövetségesek indítottak ellentámadást, így norvégok, angolok, franciák küzdöttek itt vállvetve.

A Franciaországban történtek, a szövetséges hadsereg legyőzése megpecsételte a norvégok sorsát. Narvikból kivontak minden katonát, ezzel az egész ország német megszállás alá került. De a norvég király, a flotta legnagyobb része, matrózok, katonák, egyszerű polgárok tudták még időben elhagyni az országot, és ők lettek az ellenállás magja. Az otthon maradtak pedig szintén nem ültek karba tett kézzel, nagyon sokan a maguk módján harcot kezdtek az országuk felszabadítása érdekében. A szövetségesek is tisztában voltak Norvégia „értékével”, hogy milyen előnyöket jelent az ország birtoklása a németeknek, így mindent megtettek annak érdekében, hogy ezek közül, amit csak tudnak, azt szabotáljanak. Az elmenekült és az otthon maradt norvégok az angol erőkkel együtt lendültek akciókba a következő években. 1941-ben brit és norvég közös akció keretében mérték az első csapást, amikor is márciusban egy a Lofoten szigeteken lévő, a robbanóanyagok gyártásához szükséges glicerint gyártó üzemet pusztítottak el sikeresen.

Jan Sigurd Baalsrud 1917. december 13-án született Norvégiában egy ma már a fővároshoz, Oslóhoz tartozó kis településen. A középiskola befejezése után bevonult a seregbe, letudta a kötelező katonai szolgálatot, és 1938-ban szerelt le, ami után műszerészként kezdett dolgozni. Amikor a háború utolérte a hazáját, azonnal visszatért a hadseregbe a 24 éves fiatalember. 1940 áprilisa és júniusa között ő is harcolt a németek ellen, de az erőviszonyok alakulása folytán csak lassítani tudták az ellenség támadását, legyőzni, vagy legalább megállítani nem. A vereséget követően Svédországba szökött át, de nem adta fel a küzdelmet, így nagyon hamar talált „munkát”, a britek szervezték be, és lett belőle így kém. Ilyen minőségben  a következő hónapokban három utazást is tett vissza a hazájába, hogy információkat szerezzen a britek számára. Negyedik útja során elkapták, de szerencséjére nem a németek, hanem a svédek kapcsolták le. Baalsrud három hónapot töltött egy svéd börtönben, majd kiutasították az országból. A következő hat hónapban kalandos utazásra indult, ami végén Oroszország, India, Dél-Afrika, Anglia érintésével Skóciába érkezett meg. Itt volt a Különleges Hadműveletek Végrehajtó Egységének (Special Operations Executive - SOE) egyik bázisa. Az itt kiképzett ügynökök szabotázsokat, gerillaakciókat, ellenséges propaganda hadjáratokat, gazdasági hadviselést folytattak szerte Európában a megszállt országokban. A háború végére a szervezet mérete már elérte a 13 ezer főt, amiben az angolok mellett szerte a kontinensről voltak mindenféle emberek. Ennek a szervezetnek lett a tagja Baalsrud, és egyben egyik alapítója az első független norvég egységnek, amely Martin Linge kapitány irányítása alatta közel 300 norvégból alakult meg. Az egység minden tagja vállalta a kockázatot, és hajlandó volt harcolni a megszálló németek ellen. Baalsrud is kapott megfelelő kiképzést, és tekintettel katonai múltjára, őrmesteri rangot is.

1943-ra az egység már igen profinak volt mondható, számos kisebb nagyobb bevetésen is részt vett. Ekkor kapott egy fontos küldetést Baalsrud 11 társával együtt. A küldetésük már 1942-ben elkezdődött amikor egy ügynököt küldtek az angolok Svédországon keresztül Norvégiába. Az ügynök Tromso városába érkezett meg, ami a messzi északon volt. A város és a környék igen jelentős stratégiai értékkel bírt. A partoktól északra lévő vizeken haladt az északi konvojok útja, amelyen a szovjeteknek küldött hadianyagok haladtak rendeltetési helyük felé. A németek repülőkkel, tengeralattjárókkal, hajókkal támadták a konvojokat, igyekezve minél több hajót a tenger fenekére küldeni. Ebben a harcban nagyon fontos volt az információ. A britek számára minden információmorzsa aranyat ért, ezért vált fontossá, hogy a messzi északon lévő ügynökök minél több hasznos értesüléseket szerezzenek a németekről, amiket felhasználva rajtaütésekkel gyengíteni akarták a németek pozícióit. A helyi norvégok közül páran csatlakoztak az ellenállási mozgalomhoz, így az ide küldött ügynök azt jelentette, hogy ha megfelelő támogatást kapnak, pénzt, fegyvereket, robbanóanyagokat, akkor komoly károkat okozhatnának a németeknek. Így a SOE elhatározta, hogy kihasználja a helyzetet, aminek keretében 1943 március 24-én 12 fős egység indult el a Shetland-szigetekről Tromso városa felé. A küldetés célja az volt, hogy találkozzanak egy helyi kapcsolattartóval, és a helyi ellenállók segítségével hajtsanak végre szabotázs akciót egy környékbeli német repülőtér ellen, ahol hidroplánok állomásoztak.  A Brattholm nevű kis halászhajón indult el a csapat, és érte el sikerrel a norvég partokat pár napos hajózást követően.

A célhoz közel lévő Rebbenesoya szigethez hajóztak, ahol egy helyi horgászboltot üzemeltető, az ellenállással szimpatizáló norvéggal kellett felvenni a kapcsolatot. De azt nem tudták, hogy akivel hónapokkal korábban meg volt beszélve a „randi” az meghalt, és aki a bolt új tulajdonosa lett, az gyáva ember volt, így amikor a hajóról pár norvég felkereste, hogy segítsen, egyből a németekhez fordult a helyi halász. Másnap reggel, március 30-én a kis halászhajót üldözőbe vette egy német aknaszedő hajó, az R-56, ami tömve volt katonákkal és a német kémelhárítás embereivel. A csapatnak esélye sem volt a jóval nagyobb, gyorsabb, fegyverekkel is megrakott hajóval szemben, így felrobbantották a hajójukon lévő 8 tonnányi robbanóananyagot, és megpróbáltak a hideg tengervízbe partra úszni. A parton is német katonák nyüzsögtek ekkor már, így csapdába kerültek a „Martin-akció” résztvevői. A sérült, kimerült vacogó norvégok számára nem volt sok választási lehetőség, a rájuk meredező fegyverek láttán meg kellett adniuk magukat. Baalsrud a saját beszámolója szerint szintén a partra úszott, de ő szerencsésebbnek bizonyult, mert egy szikla mögött el tudott bújni. A partot átfésülő németek közül a pisztolyával kettőt le is lőtt, majd futásnak eredt. A németek üldözőbe vették, lövések cikáztak a feje felett, és mellette a hóban. Az egyik kósza lövés az egyik nagylábújját lőtte el, amitől csak még lassabban tudott menni. Sok választása nem lévén belevetette magát a fjord jéghideg vízébe és úszni kezdett. Csodával határos módon eljutott a Hersoy szigetre, ahol helyi lakosok megtalálták a félholt fiatalembert és befogadták. Társai nem voltak ilyen szerencsések. Valaki még a parton meghalt a lövöldözésben, másik társa a kórházban halt bele a sérüléseibe, a többieket pedig pár nappal később, miután kihallgatták őket, mind egy szálig kivégezték. De helyi ellenállás tagjait is utolérte a német kémelhárítás, aki nem tudott elmenekülni, az nagyon hamar vagy kivégzőosztag előtt találta magát, vagy úton volt egy koncentrációs táborba.

kbemkwl.jpg

Baalsrud számára az egyetlen lehetőség az életben maradásra az volt, ha valahogy el tud jutni Svédországba, ami légvonalba is legalább 100 km-re délre volt tőle. Abban a szerencsés helyzetben volt, hogy a németek eleinte halottnak hitték, nem gondolták, hogy bárki túlélhette a fjord átúszását sebesülten, és olyanok találták meg akik az életüket is merték kockáztatni miatta, nem árulták be, hanem segítettek neki. Nem maradhatott sokáig, így amint sebét ellátták, és egy kicsit megmelegedett azonnal útnak indult gyalog a biztonságot jelentő Svédország irányába. Amerre csak elhaladt, mindig talált olyan vidéki családokat, akik élelmet, szállást adtak számára, és információval látták el a német járőrökről. Több napig gyalogolt hóviharok közepette, kikerülve a német állásokat. A hóviharok megszűntével a hatalmas lehullott hómennyiség miatt vált nehezebbé a haladása. Egyre magasabbra jutott a hegyekben, ami viszont sok veszélyt rejtett, így majdnem otthagyta a fogát egy lavinában is. Elhagyta a sílécét, nem volt semmi élelme. Egyre rosszabbul lett, hallucinálni kezdett a kimerültségtől.

Így érte el április 8-án Furuflaten falut, a helyi Gronvoll család otthonát, akik nagy szerencséjére a helyi ellenállás tagjai voltak. Óriási mázlija volt azzal, hogy hozzájuk kopogtatott be, mert a család házától nem messze lévő iskolaépületben már német katonák voltak elszállásolva. Dacára a veszélynek a helyiek elrejtették a németek elől egy közeli barlangba. Erre olyan hóvihar csapott le a térségre, hogy 5 napig nem tudtak visszatérni hozzá. Addigra lábújjai szinte lefagytak, közel volt a halálhoz, sérült nagylábbújját maga amputálta. Innen egy másik faluba vitték, ahol szintén egy barlangba bújtatták el. Itt 27 napot kellett eltöltenie olyan viharok tomboltak a sarkkör környéki hegyekben. Az időt azzal töltötte el, hogy kezelte fagysérüléseit, egyenként vágta le fagyott lábujjait, és már öngyilkosságot tervezett. Baalsrud már nagyon közel járt a halálhoz, mikor az ellenállás döntő lépésre szánta el magát. Két őslakos számi rénszarvas pásztor vállalta, hogy megpróbálja átcsempészni őt a határon egy szánon. Nem volt veszélytelen a vállalkozás mert a határ mentén végig német járőrök járták a vidéket, és a törvények értelmében minden elfogott ellenállóra, vagy annak segítő egyénre a halál várt. A két bátor férfi megindult a határ felé, kockáztattak, nem tehettek más, mert Baalsrud állapota igen kritikus volt már ekkor.

Május 30-án érték el  a határt, ahol össze is találkoztak németekkel, de azok túl messzire voltak, hiába kezdték lőni a csapatot, és vették üldözőbe. A pásztorok jól ismerték a terepet, így ki tudtak csúszni a németek karmai közül. Jan Sigurd Baalsrud megmenekült. A norvég fiatalember a két hónapos menekülés végére alig 36 kilósan érkezett meg a biztonságot jelentő Svédországba. Több mint hat hónapig tartott a gyógyulása, amely során meg kellett tanulnia újra járni. Visszatért Skóciába és folytatta a harcot egészen a háború végéig. Szolgálatai elismeréseként megkapta a Szent Olaf kitüntetést Norvégiában, de kapott britet is. Története akkor vált igazán ismertté, amikor 1955-ben egy brit tiszt megírta egy könyv formájában. A mű nagyon népszerű lett Norvégiában, ahol később meg is filmesítették, ami szintén nagyon népszerű lett, még Oscar díjra is jelölték. A téma népszerűségét mutatja, hogy 2017-ben újra filmre vitték a történteket, A 12-ik férfi című norvég filmben.

 A háború után Baalsrud a cserkészmozgalomban és labdarúgásban vállalt szerepet, valamint a norvég háborús veterán mozgáskorlátozottak szövetségében, amelynek elnöke volt egy időben. Később Spanyolországba költözött, de az utolsó éveiben visszatért Norvégiába, ahol 1988. december 30-án halt meg, 71 éves korában.

Jan Sigurd Baalsrud menekülésnek története a mai napig élénken él Norvégiában. Egy olyan történet ami egyaránt szól a bátorságról, az emberi jóságról, a segítőkészségről, és egy nemzet harcáról a szabadságáért.

 Felhasznált és ajánlott irodalom:

https://www.bivrost.com/a-tale-of-courage-and-resilience-the-escape-of-jan-baalsrud/

https://www.itromso.no/meninger/article353963.ece

https://www.warhistoryonline.com/instant-articles/norwegian-jan-baalsrud.html

https://www.nytimes.com/2016/03/20/magazine/the-fugitive.html

https://www.oppegard.kommune.no/jan-baalsrud.447096.no.html

Szólj hozzá