2018. már 19.

York őrmester

írta: beatj
York őrmester

Már javában dúlt a második világháború amikor az amerikai filmstúdiók is megkezdték a saját harcukat a mozivásznon, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy pozitív háború hősök tucatjait kezdték szerepeltetni a filmekben. Ennek szellemében született meg 1941-ben a York őrmester című alkotás, amelyet 11 Oscar-díjra is jelöltek, amiből 2-t meg is kapott. A film nagy sikert aratott, ami annak is volt köszönhető, hogy nem kitaláció volt, hanem egy nagyon is valóságos story, Alvin C. York őrmester története.

Teljes nevén Alvin Cullum York az USA szülötte volt, azon belül is Tennessee állam Pall Mall (dohányosoknak ismerős név) nevű településén látott napvilágot 1887-ben egy kis kétszobás faházban. A szülővárosa egy kis település volt alig két évtizedes múlttal, ahova a szülők költöztek a jobb élet reményében, miután 1881-ben összeházasodtak. A család nem tartozott a tehetősek közé, de még a középosztály is olyan messze volt tőlük, mint Makó Jeruzsálemtől. Az angol-skót-ír felmenőkkel rendelkező szülők a mézeshetek után jó keresztényi szokás szerint neki is láttak az utódnemzésnek, ami olyan jól sikerült, hogy az évek alatt 11 gyermekük született, akik közül York a harmadik csemete lett, az egyre csak gyarapodó családba. Az igen szegény család rendelkezett valamennyi saját földdel, amin gazdálkodva igyekeztek minden betevő falatot megtermelni. Az ették, amit termelték, azt viselték, amit az anya készített. Mivel volt bőven éhes száj, szükség volt minden dolgos kézre a ház körül és a földeken is, ami következtében az iskolába járás a fontossági sorrendben eléggé hátul helyezkedett el. A gyerekek nem látogatták túl sokáig így a helyi oktatási intézményt, York esetében ez az idő kemény 9 hónap volt mindössze, ami, ha belegondolunk saját tanulmányaink időtartamára, szinte alig volt több a semminél. A következő években az otthoni munka mellett a környéket járva halászattal, vadászattal egészítette ki a család szűkös lehetőségeit. Mindez arra is jó volt, hogy elégé megedzette a fiatalembert, kitűnően bánt a fegyverekkel mire felnőtt lett.

A helyzet csak rosszabb lett, amikor apja meghalt 1911-ben, és a 24 éves fiatalember lett a legidősebb otthon lévő férfi, mert két bátyja már megnősült és saját családja volt már ekkor. Mindenféle munkát elvállalt, hogy azzal is tudja segíteni az anyját, így például dolgozott egy időben a vasútépítésben is. De a magánéletben egyáltalán nem volt az a nyugodt, tisztes rendes ember. Nagyon gyakran nyúlt a pohár fenekére, rendszeresek voltak az italozások, részegen meg erőszakos is volt, így sok esetben egy jó kis bunyó lett az esti program vége. Mindezek miatt sokszor éget a talpa alatt a föld, összegyűjtött pár letartóztatást meg előállítást. Ezzel szemben anyja maga volt a „jóság”, aki a vallásban, egy pacifista protestáns gyülekezetben találta meg a lelkibékét és megnyugvást. Ez a vallási csoport megtagadta a világban folyó politikai küzdelmeket és csatározásokat, elutasította az erőszakot, a háborút. Maradt is volna minden a régiben, ha főszereplőnk egyik alkalommal nem a legjobb haverjával került volna részegen összetűzésbe. A haver olyan ruhát kapott, hogy majdnem fűbe harapott. Ez az esemény volt az, ami kitisztította a fiatal Alvin York elméjét, és ráébredt arra, hogy milyen ember is ő, miket is csinált korábban. Az 1914 végén történt események hatására 180 fokos fordulatot vett az élete, ő is csatlakozott édesanyja mellé a vallási gyülekezetbe, abbahagyta korábbi veszélyes életmódját. De időközben kitört az első világháború, ami a fél világot lángba borította, de ebből Amerikában leginkább a hírekből, az újságok címlapjairól szereztek információt az emberek. 1917-ben viszont a világháború új szereplővel bővült, amikor is az USA is belépett a háborúba. Maga ez még nem jelentett azonnali harcokat, mert az amerikai hadsereg még papíron se volt valami nagy szám, nemhogy a valóságban. Fel kellett tölteni emberekkel, ellátni megfelelő felszereléssel, fegyverekkel, és minden hosszú hónapokat vett igénybe. Ennél fogva minden hadviselő fél tudta, hogy mire Európába érnek az amcsik, már 1918-at fognak úgyis írni. Alvin York eleget tett kötelességének, amikor is regisztrálta magát mind hadköteles, ami kötelező volt minden 21 és 31 év közötti férfinak. De volt egy külön rovat, ahova bekerült az, hogy ő szeretne mentességet kapni a fegyveres harc alól lelkiismereti okok miatt. Menyire más életfelfogás volt ez, mint pár évvel korábban. De a kérelmét nem fogadták el, amire válaszul ő fellebbezett. De ettől függetlenül megkezdte a katonai kiképzésen való részvételt, miközben várt ügye elbírálására. Abban az időben terjedőben volt az az eljárás, hogy a fegyveres szolgálatot megtagadókat olyan feladatokra osztották be, ami nem igényelt fegyvert, és nem ütközött háborúellenes elveikkel. De természetesen nem bántak bőkezűen az ilyen kérelmekkel, mert minden lógós, gyáva ember legszívesebben beadta volna a kérelmet.

Alvin York katonai szolgálatát a Georgia államban található Gordon erődben kezdte meg a 82. légi szállítású hadosztály (82nd Airborne Division) keretében, ami az USA hadseregének egyig legfontosabb a levegőben is szállítható és onnan is bevethető gyalogos hadosztály lett idővel. Az 1917 nyarán felállított egység beceneve az „all american” („összamerikai”) lett, mert az ország minden tagállamából végeztek toborzást és hadkiegészítést a magasabbnak számító egység számára. Az egység vállvédőjén ezért találhat két „A” betű, utalva a becenévre.

A hadosztály egyik egysége volt a 328-as gyalogezred, aminek a tagja lett Alvin York. Tartotta magát abbéli fogadalmához, hogy ő bizony nem fog fegyvert, így hiába volt a kemény kiképzés, az neki „felesleges” lesz gondolta. Ez egészen addig tartott amíg a századparancsnoka meg a zászlóaljparancsnok „kezelés” alá nem vette az újoncot. Sokat beszélgettek vele az elveiről, a háborúról, a fegyveres szolgálatról. Egyik alkalommal 10 napos szabadságra hazamehetett, ahonnan más emberként tért vissza. Ekkortól úgy gondolta, hogy kötelessége harcolnia az „Úrért”, hogy megóvja a szeretteit, a nemzetét.

A 82. hadosztály 1918 áprilisában behajózott, és elindult Anglia irányába. Májusban már Angliába is volt az egység, ahonnan gyorsan tovább is ment egyenesen a frontra. A hadosztály szerves része lett az egyik amerikai hadtestnek, és ilyen minőségben került a francia szektorba. Június végére az egység már teljes egészében a fronton volt, felvette állásait és megtörténtek az első harcérintkezések is. Az amerikaiak tele voltak önbizalommal, energiával, szemben a már több éve harcban álló franciákkal és németekkel. Így, mint friss erő, nem passzívitásba menekültek, hanem aktív védelmet állítottak fel a rájuk bízott frontszakaszon. Több alkalommal harci járőrök hatoltak be a németek állásaiba, zavarva azokat. Augusztus közepétől egy hónapig tartotta a rábízott szektort az egység, amikor új parancs érkezett, ami értelmében a St. Mihiel elleni támadáshoz kerültek az amerikaiak beosztásra. A támadás felemás sikert eredményezett, amiből a talán legkiemelkedőbb az lett, hogy az amcsik átestek az első komoly csatájukon, átmentek a tűzkeresztségen, ami megmutatkozott a veszteségeken is. Szeptember vége a 82. hadosztályt Verduntól nyugatra Clermont környékén találta, mint az USA első hadseregének tartaléka. Október elején az Argonne-erdő környékére vezényelték a 328. gyalogezredet, ahol azt kapták parancsul, hogy indítsanak támadást több a németek által védett magaslat ellen, amelyek egyike a 223-as magaslat nevet viselte, és ez volt az, ami megalapozta Alvin York legendáját.

A 328-sok támadást indítottak a magaslat ellen, de esélyük sem volt. A németek jól megtervezett védelmi rendszert építettek ki, géppuskaállások nyitottak tüzet a rohamozó amcsikra. Olyan gyilkos volt a tűz, hogy a roham nagyon gyorsan összeomlott. A támadók a magaslat feléig, ha eljutottak, onnan sehova tovább nem volt út, a földhöz szegezték őket a németek. Valamit ki kellett találni, és meg is született a terv. Az egyik őrmester vezetésével egy kisebb harccsoportot alakítottak ki, amiben még 4 tisztet és 13 közlegényt raktak be, köztük Alvin York őrmestert is. Az ő feladatuk lett a német állásokon való átszivárgás, és a géppuskafészkek likvidálása. A csapat neki is kezdett, szépen átsiklottak a laza vonalakon és elkezdték egyenként elnémítani a megerősített állásokat. Még foglyokat is sikerült ejteniük. Minden jól ment addig a pillanatig amíg egy géppuskaállás fel nem fedezte őket. Másodpercek múlva 6 halott és 3 sebesült volt egy gyors sorozat eredménye.

York őrmester lett a rangidős tiszt a kis csapatban. A maradék katonáit és a sebesülteket meg a foglyokat biztonságba helyezte a domboldalba egy olyan helyen, ami nem volt a géppuskák tűzvonalában. Mivel fiatal korábban évekig járt egyedül vadászni egy száll puskával a kezében, előjött a régi reflex. Fogta a M1917-es Enfield karabélyát és vadászni indult, csak ezúttal német katonákra. Egyik állástól a másikig kúszót és szépen egyenként elkezdte leszedni a német katonákat, akik a fegyvereket kezelték. Mondani se kell, hogy a németek ezt nem ölbe tett kézzel tűrték, folyamatosan lőtték az elszánt amerikait. York megvárta míg egy-egy géppuskából kifogyott a lőszer, és amikor a kezelők elkezdték újratölteni a fegyvert akkor csapot le. Egy-két lövés dörrent, és a kezelők máris holtan terültek el. Így haladt sorban egyik géppuskafészektől a következőig. Hamarosan közel 30 német katona feküdt holtan a dombon, bizonyítva York őrmester halálosan pontos lövésztudományát. Az akciója során miközben az egyik német állással bajlódott, vagy fél tucat német katona pécézte ki magának az egyik árokban kuporgó amcsit. Azt gondolták, hogy ennyien csak elegen lesznek egy ellen, így rohamot indítottak az őrmester ellen. Először a puskájával vágott rendet köztük az őrmester, aztán elővette az M1911 félautomata pisztolyát és azzal fejezte be a melót. Egyik német katona se érte el az árkot, mind holtan terült el.

Ezután olyan történt, amin még az őrmester is meglepődött. Az egyik életben lévő német tiszt, egy hadnagy fogta, elővette a pisztolyát, kiürített belőle minden golyót, majd angolul odakiabált az egyszem támadónak, hogy szívesen megadná neki magát. Azt már szinte csak mellékesen tette hozzá, hogy nem lenne egyedül, másoknak is elege van a harcból, így követnek a hadnagy urat. El lehet képzelni York őrmester parancsnokainak az ábrázatát amikor 7 amerikai katona egy őrmester vezetésével 132 német fogoly kíséretében visszatért a saját vonalakhoz. Amikor a Lindsey dandártábornok értesült York tettéről, viccesen megjegyezte, hogy hallotta, hogy az őrmester az egész átkozott német hadsereget elfogta. York erre azt válaszolta, hogy „nem uram, csak 132-t”. Az őrmestert a tette után felterjesztették kitüntetésre, ami meg is hozta a „gyümölcsét”. A következő hónapokban írd és mond 50 különböző kitüntetést kapott meg, ami között volt amerikai, francia, brit, és még olasz is. Kitüntetései közül a saját hazájától kapott Becsület érdemérem (Medal of Honor) volt talán a legfontosabb, amely az amerikai katonák körében a létező legnagyobb becsnek számít még napjainkban is. A Medal of Honor elégé régi alapítású, 1862 óta kapható kitüntetés az USA-ban. Az első világháború során 124-en érdemelték ki, köztük York őrmester is.

A Medal of Honorral kitüntetettek hagyományőrző és jogi okokból is számos előjogot kapnak napjainkban. A hagyomány szerint minden más katona, rangtól függetlenül, köteles tisztelegni a kitüntetettnek. Az amerikai törvények szerint a kitüntetettek számos előnyben részesülnek: különleges nyugdíj-kiegészítésben, ruhapénz-kiegészítésben, minden kitüntetett és családtagjai különleges vásárlási jogokat kap az amerikai támaszpontok kantinjaiban és áruházaiban, és különleges katonai légi utazási kedvezményben részesül. Minden kitüntetett gyermeke felvételi nélkül bekerülhet bármelyik amerikai katonai akadémiára. Minden kitüntetett jogosult, hogy az Arlingtoni Nemzeti Temetőben helyezzék örök nyugalomra.

York őrmester a háború után szép csendben hazatért a családjához, és folytatni próbálta félbeszakadt korábbi életét. A nyugalma addig tartott amíg egy helyi újság meg nem tudta az ő storyját és lehozta egy cikkben, ami óriási érdeklődést váltott ki. Innen nem volt megállás, party party hátán következett, minden előkelő társaság vagy valamire való politikus vele akart találkozni, szerepelni együtt vele. Egy rakat olyan ajánlatot kapott, amiben nem kevés pénzért cserébe kérték volna a nevét egy-egy termékhez. Még filmszerepet is kapott volna, de ő minden ilyet visszautasított. Inkább jótékonysági és civil kezdeményezések mögé állt be a korábbi hős katona. Mindössze egy „ajándékot” fogadott el, ami egy 400 hektáros birtokot jelentett saját szülőhazájában. Saját alapítványt hozott létre, amely az oktatás terén próbált segíteni az arra rászorulóknak. Talán így próbálta kompenzálni saját képzetlenségét. A 30-as években már projektfelügyelő volt egy nagy állami építkezési projekten a híresség. A második világháború alatt megpróbálta újra jelentkezni a hadseregbe, de fizikai állapota miatt nem vették fel. Ekkor már 54 éves volt, túlsúlyos, és cukros is. Mivel a frontra nem mehetett már, másképpen próbált segíteni a katonáknak. Hadikötvény vásárlásokra buzdító rendezvényeken vett részt, gyűjtött a Vöröskereszt számára is. Mivel egyfajta példaképként tekintettek rá, mégiscsak a hadsereg tagja lett, legalábbis papíron, így hadnagyként szolgált az amerikai hadseregben, de bevetésen egyen se vett részt. 1964-ben halt meg hosszan tartó betegség után. Temetésén a hadsereg és a politikai elit akkori színe java ott képviselte magát. Civilként a háború után megnősült, és felesége 8 gyermeknek adott életet, akik közül még napjainkban is élnek páran. Temetése után családja eladta a családi birtokot az államnak, ami egy emlékparkot és múzeumot alakított ki.

Felhasznált és ajánlott irodalom:

https://brmtestimonies.wordpress.com/2014/01/09/the-testimony-of-alvin-c-york/

http://www.cmohs.org/recipient-detail/2613/york-alvin-c.php

https://m.warhistoryonline.com/world-war-i/sergeant-york-captured-german-army.html

http://www.worldwar1.com/heritage/sgtayork.htm

Szólj hozzá