2016. dec 04.

Lauri Allan Törni

írta: beatj
Lauri Allan Törni

Avagy három a finn igazság is

Van, hogy valaki úgy dönt, hazája védelmében fegyvert ragad, és ha kell, a saját életét adja a szeretett hazáért, ez maga még nem különleges. Ha ezt úgy teszi, hogy hazája esélyei a 0 felé közelítenek, akkor már el lehet gondolkozni azon, hogy mekkora lelki erő, és hazaszeretett kell a fegyver felvételéhez. Lauri Törni egy ilyen ember volt. Sok ezer társához hasonlóan fegyvert fogott az agresszor ellen, és saját épségével nem törődve, kis hazája Finnország védelmére kelt. Ez maga még nem különleges. Az, hogy ezt folytatta a Waffen-SS kötelékében is, már kicsit érdekessé teszi a dolgot, de ezt is meg lehet magyarázni a vörös áradat elleni gyűlölettel. De ami igazán érdekessé teszi az, hogy évekkel később még a vietnámi háborúban is ott volt a sűrűjében, így egy közel 20 évet átölelő katonai pályafutás képe bontakozik ki. Három hadsereg, három nép, három háború, de az ellenség érdekes módon mindig vörös volt. Ki volt Lauri Törni?

Törni 1919. május 28-án született Viipuriban, Finnország akkor második legnagyobb, közel 80 ezer lakosú városában, amely azóta már a történelem viharai miatt Oroszországhoz tartozik. Fiatal kora nem különbözött finn társaiétól. Szerette a sportokat, tanulmányait az általános iskola befejezése után egy kereskedelmi középiskolában folytatta, és jó finn fiatalhoz méltóként belép a polgárőrség kötelékébe is. A középiskola befejezése után megkezdi kötelező sorkatonai szolgálatát a 4. független gyalogos vadász zászlóaljnál.

1939. november 26-án súlyos provokáció éri a „nagy testvért” a Szovjetuniót finn részről. A finn határtól alig 800 méterre lévő Mainila falut ágyútámadás éri. Nem sérül meg senki, nem hal meg senki, anyagi kár sem igazán született, de a Szovjetunió bejelenti, hogy finn provokáció történt, amit bizony meg kell „bosszulni”. Tegyük hozzá a finnek nem voltak olyan hülyék, hogy újat húzzanak egy olyan országgal, aminek csak a hadseregének a létszáma felülmúlta az ő teljes lakoságukét. Saját magukat lőtték az oroszok, hiszen kellett valami jó kis indok a finnek elleni háborúhoz. Az, hogy ezt senki nem vette be, nos Sztálint egy cseppet sem érdekelte. November 30-án megindultak a tényleges hadműveletek a finn határ teljes szakaszán, melynek részese lett Törni egysége is. Elsőként délre vonultak a határhoz az orosz erők feltartóztatásához. A finneknek az a nagy szerencséje volt, hogy a katonai zseni Sztálin télen rendelte el az országuk megtámadását, ami mint kiderült nem bizonyult túl jó ötletnek, lévén a csodálatos finn telek idején csak úgy röpködnek a 20-30 fokok, de viszont mínuszban. Ehhez jött a hadseregben a korábbi években végrehajtott sikeres tisztogató akciók, aminek eredményeképpen minden értelmes tiszt vagy tarkólövést kapott, vagy Szibériai üdülőprogram wellness szolgáltatását élvezte. Aki meg maradt az hűséges pártkatona volt ugyan, de pár elemit végzett, írni olvasni alig tudó tisztek tömegei vezették az orosz hordát a finn állások ellen. Ja és ki ne hagyjuk azt a tényt, hogy az orosz katonákat olyan frankón ellátták téli felszereléssel hogy csak na. Olyan csodálatos egyujjas kesztyűt kaptak, amibe simán el lehetett viselni a hideget, így még örültek is neki a katonák, de egy apró bibi volt csak vele, hogy mindössze fegyvert elsütni nem lehetett vele. Így maradt a nagy dilemma, hogy vagy használjuk a fegyverünk, de akkor a kezünk ráfagy, vagy hagyjuk a puskát a francba, és a szép új kesztyű megvéd a hidegtől. Vagy ott volt az a tény, hogy minden finn tudott síelni, és nemcsak tudott hanem használta is tudását a háború folyamán, még az oroszok volt, hogy nyakig elmerülve a hóba próbáltak valamit kezdeni. Ezekhez jött a svédek segítsége, még akik megfejtették az oroszok rejtjel rendszerét, és azt szépen átpasszolták a finn vezérkarnak, így a finn hadsereg főparancsnoka Mannerheim marsall pontosan tudott mindent. Mindezek tükrében a kicsi, és alig 250 ezer főt számláló finn hadsereg esélyei már nem is tűntek annyira 0-hoz közelinek a közel 1 milliós orosz erőkhöz képest. 

A finnek stratégiája nagyon egyszerű volt, az orosz erők lassítása, és addig a már részben kiépített és rohammunkában befejezni hivatott a határtól 30-75 km-re elhelyezkedő Mannerheim vonalig való lassú visszavonulással. Ebben a harcban vett részt Törni zászlóalja is, közel 20 ezer katona, 4 harccsoportba kapta feladatul az orosz erők lassítását, amit sikerrel végre is hajtottak. A legelső szovjet csapatok csak egy hét után, 1939. december 6-án érik el a védelmi vonalnak a határhoz legközelebbi szakaszát a vonal keleti végében a Taipale folyónál. 1939 decemberében a finn hadseregnek mind a Karéliai-földszoroson, mind Ladoga-Karéliában nemcsak hogy sikerül megállítania a szovjet előretörést, de érzékeny veszteséget is okoznak nekik.

Hiányzott a fegyvernemek együttműködése és összhangja, ami az orosz erők támadását nagyban megnehezítette. Mindehhez jött az iszonyú magas harceszköz és emberanyag veszteség is. Három hónap alatt a finnek közel 2.000 orosz harckocsit pusztítottak el, úgy hogy gyakorlatilag saját páncélos erőkkel, páncéltörő fegyverekkel nem is igazán rendelkeztek, így maradt a kézigránátköteg és a molotov koktél páros, ami hatásos volt ugyan, de egy cseppet közel kellett menni egy-egy harckocsihoz, így csak a legbátrabbak merték ezt megtenni. A szovjet közkatonák bátornak, szívósnak és igénytelennek bizonyultak, de képtelennek voltak bármilyen önálló kezdeményezésre. Az egyszerű katonák a borzalmakat egyfajta alázattal fogadták. Karácsony felé előfordult, hogy sűrű sorokban, sőt egymás kezét fogva és énekelve masíroztak a finn aknamezők, állások felé, nem törődve a robbanásokkal és a védők célzott lövéseivel.

De végül az orosz túlerő és a tavaszi olvadás meghozza az eredményt az őrjöngő Sztálinnak. 1940 márciusában a finnek békét kérnek, és inkább átadják területük 11%-át, közte Törni szülővárosát is, csak, hogy megmentsék országukat a bolsevik hordától. A téli harcokban Törni fiatal kora ellenére nagyon is jól teljesített, még zászlóalja kötelékében egy teljes szovjet hadosztály szétverésében is részt vett, így ezért is elküldik tiszti iskolába, amit mire hadnagyi rangban befejez, már a háborúnak vége is lesz, így a tartalék állományba sorolják be.

Szülőhazája veresége, fegyverletétele, szülővárosának elvesztése után nem lankad sem hazaszeretete, sem a „vörösökkel” szembeni „fenntartása” így keresi a lehetőséget a harc valamilyen formában történő folytatásához. A lehetőség Németország részéről érkezik meg amikor is a Waffen-SS önkénteseket kezd toborozni az SS Freiwilligen Bataillon Nordost (SS északkeleti önkéntes zászlóalj) alakulatba. Törni jelentkezik az alakulathoz, és Ausztriába utazik Bécsbe egy 7 hetes kiképzésre, amit sikerrel teljesít és megkapja a német hadseregben is a hadnagyi rangot. Mivel nagyon sok finn érkezik az egységbe, és annyi főt nem akarnak „foglalkoztatni”, egy részüket a kiképzés után hazaküldték pihenni, köztük Törnit is. De nem kell a babárjain ülni, mert megindul a Szovjetunió elleni német támadás, amihez Finnország is csatlakozik a korábban elvesztett területek visszaszerzésének reményével vezérelve. Törni így hazatérve a finn 1. Hadosztály harckocsi zászlóaljához kerül beosztásra.

1942 március 23-án felderítő sí őrjárat közben egy aknarobbanástól súlyosan megsebesül, de pár hét után felépül, és már, mint századparancsnok küldik vissza az alakulatához. 1943-ban, mikor a németek helyzete elkezd egyre inkább rosszabb irányba fordulni, a finnek beszüntetik a szovjetek elleni támadó hadműveleteket és átszervezik haderejüket, a támadásból védekezés lesz. Törni alakulatát is feloszlatják és őt az 56. gyalogos ezredhez vezénylik. 1943-ban vezetésével megalakul az úgynevezett Törni különítmény, aminek a feladata mélyen beszivárogni a szovjet vonalak mögé, ott felderítési és diverzáns feladatokat végrehajtani, a lehető legnagyobb pusztítást végezni a szovjet ellátó-, kommunikációs- és parancsnoki vonalakban és létesítményekben. Az egység nagyon hatékonyan működött és gyorsan elismerést szerzett magának, aminek legékesebb bizonyítéka az, hogy a szovjetek 3.000.000 finn márka vérdíjat tűznek ki Törni fejére. A különítményben szolgált Mauno Koivisto közlegény is, aki később Finnország miniszterelnöke, majd 1982-től 1994-ig köztársasági elnöke lesz. Törni harctéri teljesítménye elismeréséül 1944. július 9-én megkapja a legmagasabb finn katonai kitüntetést, a Mannerheim Keresztet is.

A háborús helyzet változásával a hősiesen és kitartóan harcoló finnek is belátták, hogy a háború nem német győzelemmel fog véget érni, így a realitás felülemelkedett minden finn politikusban, aminek következtében 1944. szeptember 19-én Finnország kilépett a háborúból. A békefeltételek még nem is voltak annyira elfogadhatatlanok, újabb komoly területi veszteség nem érte az országot már az 1940-es békéhez képest, de ami talán a legfontosabb volt, hogy nem lett vörös uralom az országban. A feltételek értelmében minden az országban található német csapatot el kellett távolítani, amit annyira lazán kezeltek, hogy a szép lassan kivonásra kerülő német erőket ne haragítsák magukra.  Természetesen a finn hadsereg nagy része is leszerelésre került köztük Törni is 1944 novemberében. De nem tudott a babérjain ülni otthon, főleg, hogy nem is volt otthona, mert az újra szovjet terület lett.  1945 januárjában csatlakozik egy német-szimpatizáns ellenálló csoporthoz, akik célja, hogy felvegyék a harcot a Szovjetunióval, ha az mégis megszállná Finnországot. Mivel ennek a veszélye úgy tűnt nem áll fent, fogta magát és újra a német hadseregbe találjuk, ahol örömmel fogadják a tapasztalt katonát, és kiképzésre viszik, amit 1945 márciusában fejez be. Ekkor viszont már a harmadik birodalom a végnapjait éli, így csatlakozik a Schwerin térségében a szovjetek ellen harcoló maradék Waffen-SS alakulatokhoz. Itt éri a háború vége és szerencséjére amerikai fogságba esik, majd a lübecki hadifogolytáborba kerül. De a tábori élet nem túlságosan tetszik neki, inkább hazamenne, és tettek követik az elhatározást. Szépen megpattan a táborból, aztán Németországból is. Sikerül hazaszöknie Finnországba. Otthon viszont nem fogadják tárt karokkal, hanem nagyon sok kérdéssel inkább. Főleg az nem tetszett a hatóságoknak, hogy a hivatalos finn béke után csatlakozott immár másodszor a Waffen-SS-hez. A kihallgatások után a rendőrség le is tartoztatja, de nem sokat érnek vele, mert a vizsgálati fogságból is megpattan, és szökött ember lesz a saját hazájában. Jó pár hónapig nem akadnak a nyomára, de végül 1946 áprilisában sikerrel járnak a hatóságok, és sikerül immár másodszor is elfogni Törnit. Ezúttal már gyorsan ítélet is születik és árulásért 6 év börtönbüntetésre ítélik a turkui börtönbe. Lévén ebben már rutinos, 2 hónappal a büntetés megkezdése után innen is sikerült lelépnie. Olyan nagyon sokáig megint nem élvezheti a szabadságot, mert újfent elfogják a hatóságok a szabadulóművészt és ezúttal egy komolyabb intézménybe a Riihimäki Állami Börtönbe kerül, ahonnan 1948 decemberében szabadul köztársasági elnöki kegyelemmel.

1949-ben Svédországba utazik, majd korábbi harcostársai segítségével Venezuelán keresztül 1950-ben az Egyesült Államokba egy teherhajó matrózaként. Mint politikai menekült New York finn-amerikai közösségében telepszik le, és mint ács és takarító vállal munkát. 1953-ban kapja meg a hivatalos tartózkodási engedélyt és 1954-ben jelentkezik az Egyesült Államok Hadseregébe. A hadsereg persze tudott mindent a múltjáról, tisztában voltak eddigi szolgálataival, de ekkor már javában a hidegháború időszakában járt a világ, így égető szükség volt harcedzett, tapasztalt katonákra akik harcoltak már a „vörösök” ellen. Ebben az időszakban vesz fel új nevet és lesz Larry Alan Thorne belőle.  A hadseregben számos, szintén finn származású katonát ismer meg, akik segítenek neki bekerülni a különleges erőkhöz.

1950-ben az USA-ban elfogadták a Lodge-Philbin törvényt amely lehetővé tette a külföldiek toborzását az Egyesült Államok Hadseregébe. Úgy tervezték, hogy a tagok fele amerikai, másik fele európai származású legyen, főleg antikommunista tagokat képzeltek el az így megszülető 10. Különleges Műveleti Csoport, ismertebb nevükön a „zöldsapkások” közé. Eredetileg az volt a csoport létrehozásának a célja, hogy egy esetleges szovjet támadás esetén Európában hajtsanak végre partizán akciókat a szovjet vonalak mögött. Mivel ilyen háborúra nem került sor, másféle munkákat kerestek az egység számára, ami a mai napig működik, és katonái ott vannak szinte minden fontos konfliktusba, háborús zónában. A most már Thorne nevet viselő Törni társainak lesz az oktatója, és a második világháborúban használt gerillataktikát, hegymászást, síelést, túlélést oktat.

De ő maga is tanul még, elvégzi az ejtőernyős kiképzést. Előbb főhadnagyi majd századosi rangot ér el és 1958-tól 1962-ig a nyugat-németországi Bad Tölzben állomásozik a 10-kel, és számos kutató-mentő küldetést hajt végre. Ezek egyike során 1962-ben a Thorne vezette egységnek sikerül az Irán hegyei között lezuhant amerikai C-130 szállítógép roncsait elérni és a holttesteket, valamint a titkos haditechnikát kimenteniük, ami az előtte küldött egységeknek nem sikerült, így nagy dicsőséget szerez magának és egységének egyaránt.

Az 1960-70-es évek újabb nagy hidegháborús „forró pontja” lett a Vietnámi háború ahova minden tapasztalt katonát elküldtek, így Thorne is hamarosan ott találta magát. Egységének, a Különleges Erők A-734 Különítményének a feladata lett a dél-vietnami katonai erők segítése és együttműködés a Civil Irreguláris Védelmi Csoporttal. A Tịnh Biennél zajló harcokból is keményen kiveszik a részüket, ahol Thorne két Bíbor Szív és egy Bronz Csillag kitüntetést is megszolgál. 1965 februárjában kezdi meg második kiküldetését Vietnamban a Különleges Erők 5. Csoportjában. De ekkor a katonai tanácsadó egységhez helyezik át, ami tanácsadói és kiképzési segítséget nyújt a dél-vietnami fegyveres erőknek, és hivatalosan nem is vesz részt a harccselekményekben. Titkos akciókat viszont szerveznek, nem is keveset. Az első, 1965. október 15-én induló határon túli küldetést Thorne tervezi meg és felügyeli. Október 18-án a sikeres befejezést követően ő is visszaindul a bázisra, de az őt szállító CH-34 helikopter útközben lezuhan. A kiküldött mentőcsapatok nem találják meg sem a gépet, sem a legénységet. Larry Thornt eltűntnek nyilvánítják és előléptetik őrnaggyá, majd 1966-ban halottnak nyilvánítják.

2003-ban a törvényszéki vizsgálatok után hivatalosan is azonosítják a megtalált maradványokat, Larry Alan Thorne, és a helikopter dél-vietnami legénységének maradványait is. 2003. június 26-án az Arlingtoni Nemzeti Temetőben közös sírban helyezik őket örök nyugalomra.

Törni már életében legendává vált, mindkét hazájában, ami halála után is tovább él. Finnországban az 52. a leghíresebb finnek rangsorában és 2006-ban a legbátrabbnak választották a Mannerheim Kereszt kitüntetettjei közül. Az amerikai Különleges Erőknél a coloradoi Fort Carson laktanya parancsnoki épülete őrzi a nevét, valamint a Különleges Erők 10. csoportjában minden évben a legjobb különítmény parancsnok kapja meg a Larry Thorne Díjat. Robin Moore 1965-ös The Green Berets című könyvének főhősét is róla mintázta és az első fejezet eseményeit a Tịnh Biennél zajlott csata alapján írta meg. A könyvből 1968-ban azonos címmel film is készült John Wayne főszereplésével:

Ezeken kívül számos könyv és múzeumi kiállítás emlékezik meg róla, de más, a legkülönbözőbb formában is tovább él a neve és életének története. Még zenében is felbukkant a neve, mikor a svéd Sabaton heavy metal együttes Heroes című albumán szentelt egy számot emlékének a Soldiers of 3 Armies (Három hadsereg katonája) címmel:

 

Felhasznált és ajánlott irodalom:

http://www.honvedelem.hu/cikk/42405_aki_harom_hadsereg_egyenruhajat_viselte

http://1939-1945.blog.hu/2015/03/27/harom_hadsereg_katonaja

https://en.wikipedia.org/wiki/Lauri_T%C3%B6rni

http://www.businessinsider.com/nazis-and-us-army-special-forces-2015-7

https://www.youtube.com/watch?v=kS_xS18PZvY

http://www.arlingtoncemetery.net/larry-thorne.htm

http://www.iltasanomat.fi/kotimaa/art-2000000997744.html

http://www.badassoftheweek.com/index.cgi?id=32651874379

 

 

 

 

Szólj hozzá