2016. feb 11.

Nagy Lajos első nápolyi hadjárata 1347-1348. I.rész.

írta: Nyitray552
Nagy Lajos első nápolyi hadjárata 1347-1348. I.rész.

„Visszanéz a magyar, sóhajtva néz vissza,
Te dicső hajdankor! fényes napjaidra;
Szomorú tallóján ösi hírnevének,
Hej! csak úgy böngész már valamit - mesének.
   Engem is a bánat megviselvén zordul,
Vígaszért hő lelkem a multakba fordul;
Azokkal időzöm, akik másszor voltak:
Mit az élet megvon, megadják a holtak.”  - Arany János: Toldi szerelme első ének

20e9.jpg


Nagy Lajos első nápolyi hadjárata 1347-1348. I.rész.


A mostani három részesre tervezett történetünket az Adriai-tenger partján, egy Zára nevű városban kezdjük az 1345-os évben. Velence, mint kereskedelmi nagyhatalom, szerte a Földközi-tenger medencéjében uralma alá tartozó „bázisokat” hozott létre. Ilyen volt többek között Korfu, Kréta, Amalfi, és az 1202-ben a Magyar Királyságtól elragadott Dalmát kikötőváros, Zára is. A polgárok megelégelték a velencei dózse hatalmaskodását, felkelést robbantottak ki, és segítségért a korábbi urukhoz a magyar királyhoz fordultak. 1345 augusztusában Velence viszont villámgyorsan reagált. Itáliai és német zsoldosokkal tengeren és szárazföldön ostrom alá vonták a várost. Lajos király egy 15 ezer fős felmentő sereget küldött a megsegítésükre, de a ravasz velenceiek megvesztegették Kotramanovics bosnyák fejedelmet (Lajos későbbi apósát), és Széchy Miklóst a magyar sereg vezéreit, akik a nehézkes ellátásra hivatkozva harc nélkül visszavonultak. De ezekben az időkben a király figyelmét már a nápolyi események kötötték le.


András herceg meggyilkolása.


Lajos öccse, András herceg korán, már hat évesen a nápolyi udvarba került és a későbbi hitvesén, Johannán keresztül a trón első számú várományosa lett. A személye körüli gyűlöltséget Johanna nagyapja, Róbert király vetette el, amikor testamentumában megparancsolta, hogy országát az unokájára, és nem az ifjú magyar hercegre hagyja. Az András elleni pártot szintén erősítették a késő középkori mércével mérve is velejéig züllött udvarban a lebzselő tarantói és durazzói hercegek is. Ők szintén pályáztak Johanna kezére, de feltételezhetjük, hogy inkább csak a trón érdekelte őket. 1345 szeptemberében az összeesküvők cselekvésre szánták el magukat. Ha kell, erővel távolítják el „az Anjou ágra szállt sólymot” (Andrást) az útból.

a3.jpg


Johanna nagy vadászatot rendezett, amiről a férje sem hiányzott. A népes társaság Aversa városába tért meg pihenni napszálltakor, szeptember 18-án, de a királyi párt a városon kívüli San Pietro kolostorban szállásolták el. Éjfélkor kopogtattak az ajtajukon azzal az ürüggyel, hogy sürgős hírek érkeztek Magyarországról. Ezzel csalták ki Andrást a folyosóra. Az ifjú magyar herceg kilépett az ajtón, és öten ugrottak rá! András kiszabadította magát az orvgyilkosok szorításából, vissza akart jutni a szobába a kardjáért, de a nehéz tölgyfa ajtót belülről bezárták. Nem kétséges, hogy ki… A nápolyi udvarban járt egy szóbeszéd, miszerint a herceg az édesanyjától kapott egy varázsgyűrűt, így nem fogja se tőr, se méreg. A hosszú küzdelemben a latrok kötelet használtak. András magyar herceget a nápolyi trón örökösét megfojtották és hurokkal a nyakában kidobták az udvarra. Később a dulakodásra felriadt szerzetesek találtak rá, akik a templomba vitték és reggelig virrasztottak mellette. Johanna sietve elhagyta a tetthelyet. Csak Durazzói Károly tett meg annyit, hogy később a holttestet Nápolyba vitette, ahol a dóm Szent Lajos kápolnájában helyezték örök nyugalomra.


Égre kiált a bosszú! Lajos azonnal követelte Nápolyban és Avignonban is VI. Kelemen pápánál, hogy az öccse gyilkosait elsősorban Johannát vonják felelőségre, és büntessék meg! Ha ez nem történne meg, akkor ő maga megy Nápolyba, és kardjával szolgáltat igazságot. Egy pápai kiátkozást kilátásba helyező, Johannához küldött bullán kívül semmi se történt. Nem is vették igazán komolyan a távoli magyar király fenyegetéseit, sem a pápai széknél, sem Nápolyban. Lajos először szövetségesek után nézett. Megkereste a pápa és Johanna politikai ellenfeleit és előbb Bajor Lajos német császárral, majd rajta keresztül III. Edward angol királlyal is szövetségre lépett. A politikai és diplomáciai bravúr csak ezután következett.

3-06.jpg


Mivel Magyarország hadban állt Velencével, (és ekkor nem volt a kezünkben egyetlen Adriai kikötő sem) Lajosnak és seregének szárazföldön, nagyobb kerülővel kellett eljutnia Nápolyba. Velencével fegyverszünetet kötött, mi több a kalmárállam Tízek Tanácsa azt is engedélyezte, hogy egy velük hadban álló királyság hadereje átvonuljon a területükön! Mit csinált ez idő alatt Johanna? Először is még a gyászévet se várta meg, és máris hozzáment Tarantói Lajos herceghez. Amint hírét vették, hogy a magyar király büntetőhadjáratot indít, elkezdték szervezni az ellenállást. Csakhogy a kincstár üres volt, a fényűző, léha nápolyi udvar életvitele miatt. A magyar király 1347–ben böjt közepe táján (március 7.) nagy pénzösszeggel elküldte feltétlen híveit, Garai János veszprémi püspököt és Kont Miklóst, legjobb diplomatáját, hogy a hadjárat tervezet útvonalán nyerjenek szövetségeseket neki. Lelkükre kötötte, hogy mindenkivel barátságosan bánjanak, kárt senkinek se okozzanak, és viselkedésükkel az ő királyi nevét be ne mocskolják. Ő maga pedig Mindenszentek körül indult útnak. Az ország irányítását édesanyjára hagyta, és annak védelmében körültekintően és alaposan járt el. 1200 válogatott lovaggal, Gilétfi Miklós nádorral, és sok kinccsel kelt útra. ( A kor szokásai és a gazdasági szempontok is azt mutatták, hogy olcsóbb útközben bárhol kapható zsoldosokat felbérelni, mint otthonról vinni katonákat.) Velencén keresztül a sereg útja az Udine- Vicenza -Verona- Modena- Cesena- Rimini- Perugia- Aquila- Benevento útvonalon haladt. Az előreküldött követek, és a csengő körmöci aranyak minden tekintetben sikeresek voltak. A had szabad átvonulást, élelmiszert és szállást kapott mindenhol. A szívélyes fogadtatáshoz az is hozzájárult, hogy a király kemény fegyelmet tartott a magyarjai és a felfogadott zsoldosok között is. Nem volt erőszak, nem volt se rablás, se fosztogatás. Lajos igazi hadvezérként a felvonuló seregét úgy mozgatta, hogy sose legyenek egyszerre együtt egy időben. Százas, ezres alakulatokban vonultak, így nem rémisztették a lakosságot és mind az élelmezésük, mind az elszállásolásuk is könnyebb volt a helyi lakosok számára. Az egész had csak 1348. január 11-én állt össze teljesen a Volturno folyó partján, ahol egy híd mögött Tarantói Lajos, a magyar gyilkos Johanna új férjének a serege, és egy Capua nevű város állta az útjukat.

 

Facebook oldalunk

 

Következik:


„Meglakolt Durazzó, meg is érdemelte;
De sötét s kietlen Lajos király lelke,
Mintha most ocsúdnék buta, nehéz borbul,
Oly érzés maradt fenn a bosszu-mámorbul.”


Ny.Gy.

 

 

 


Forrás:
Kiss-Béry Miklós: Magyar Királyok és uralkodók 10. Károly Róbert és Nagy Lajos.
Szólj hozzá

magyar olasz középkor lovag bosszú