2016. feb 03.

Richelieu bíboros

írta: Gregoory
Richelieu bíboros

"Ha adsz nekem hat sort, amit a legbecsületesebb ember írt, én találni fogok benne valamit, amiért felakaszthatom." Ezt a sort mindenki hallotta már Richelieutől. Ha csak ennyibe maradnánk, ez a miniszter lenne a legördögibb személy az európai történelemben. Nagyobbat nem is tévedhetnénk. A bíboros napjai nem csak a muskétások szivatásából állt. Helyrerakott egy országot, megküzdött egy ősellenséggel, művészeket támogatott és még a világ egyik legstílusosabb ostromára is volt ideje.

de-champaigne----a-portrait-of-cardinal-de-richelieu---0.bmp

Armand-Jean du Plessis 1585. szeptember 9-én született Párizsban egy szép múltú, de erősen lecsúszott nemesi család harmadik fiaként. A kis Armand mindössze 5 éves volt, amikor a faterja meghalt a szűnni nem akaró vallásháborúkban. A család számára nem volt megállás a lejtőn. A földjeik jóformán semmit nem hoztak a konyhára, így az egyetlen bevételt csak a luçoni püspökség jelentette. Meg is született a terv: a kis Richelieunek át kell vennie a püspökség irányítását. Mondhatnánk, hogy tipikusan a legkisebbet szívatják, de ez esetben tényleg nem volt mit tenni. A legidősebb fiú nem volt egy észlény, és hát a családi földeket is neki kellett örökölnie. A második fiú megkergült és dobbantott, beállt szerzetesnek. Az a helyzet állt fenn, hogyha senki nem viszi a püspökséget záros határidőn belül, akkor visszaveszik a családtól.

Egy gond volt csak; Armand életkora. A jogi, katonai és teológiai tanulmányokon átesett ifjonc a 22 évével egyszerűen túl fiatal volt a püspöki titulushoz. Szerencsére a kevés évek mellé hatalmas önbizalom társult. Személyesen ment el V. Pál pápához, akihez olyan beszédet intézett, hogy az öreg egyből a szívébe fogadta. 1607-ben érkezett meg a pápai engedély a püspökké avatáshoz.

1312276-philippe_de_champaigne_le_cardinal_de_richelieu_ecrivant.jpg

Richelieu egyből munkához is látott. Ő lett az első francia egyházi személy, aki franciául írta a vallási szövegeket. 1614-re már egész széles körben elismert szónok volt, ráadásul a számokkal is jól bánt. Kézenfekvő volt, hogy a környék papjai őt küldik a fővárosba, hogy szólaljon fel az érdekükben. Kellett is valaki, aki tényleg normálisan tudja képviselni őket, mert akkoriban a Francia Királyság egy jókora pöcegödör volt. A folyamatos vallási villódzások mellett IV. Henrik halálával az ország szinte darabjaira hullott. Volt minden, mint a búcsúban. Egy kiskorú király (XIII. Lajos), annak a hatalommániás, velejéig korrupt anyja (Medici Mária), különböző eretnekek, kiskirályok, mágnások. Mindenki csak a saját javát kereste, természetesen másnak a kárára. Ebben a környezetben kellett Richelieunek ellavíroznia.

Egész jól csinálta. Az igazi, keményvonalas keresztény gondolkodása és állhatatossága nagyon megtetszett a királyi udvar tagjainak, és főleg Medici Máriának. Az ő közbenjárására 1615-ben XIII. Lajos felesége, Ausztriai Anna kinevezte az udvari káplánnak. Innen már egyenes út vezetett az államtitkári pozícióba. Úgy tűnt, hogy Richelieut semmi és senki nem állíthatja meg. Pechjére az egyik pártfogója nem volt ilyen elpusztíthatatlan, megölték egy lázadás során. Minden jel arra mutatott, hogy Armand pályafutásának befellegzett. Medici Máriával együtt menesztették az udvarból.

Szerencsére a karrierje ezzel nem ért véget. 1619-ben maga a király hívta vissza, mert nem bírt az anyjával. Nem vicc. Mária konkrétan egy nemesi lázadással fenyegetőzött, amihez bőven talált támogatókat is. Az újabb polgárháború végül elmaradt, hála Richelieu dumájának. Jutalmul 1622-ben bíborossá léptették elő. 

A Máriával való egyezkedést követően négy évig ment a pöcsméregetés (már ha ez egy nővel szemben lehetséges), és végül a kedvenc bíborosunk került ki győztesen. 1624-ben fellázadtak a hugenották, és mindenki tudta, hogy csak egy ember tudja visszaállítani a békét: Richelieu. Hogy még hatásosabban menjen a dolog, kinevezték főminiszterré is.

A lázadás előzményéről röviden: A királyság legnagyobb problémája az engedetlen nemeseken kívül a vallási megosztottság volt. A hugenották szinte külön államot alkottak az államban. Ennek ellenére Richelieu mégis elnéző volt velük, csak egyet kért tőlük; maradjanak csöndben és ne ugráljanak. Nem bírták ki, csak elkezdtek pattogni, méghozzá angol segítséggel. Ez nem maradhatott revans nélkül.

cultura-richellieu-1881-by-henri-motte.jpg

Buckingham grófjával, brit katonákkal és több ládányi pénzzel a hugenották elfoglalták a királyság 3. legnagyobb városát, a 25 000 lakost számláló La Rochellet. Válaszul Richelieu 20 000 emberrel (akik csak neki tartoztak hűséggel) bekerítette a várost, ami köré 11 erődöt és közel 8 mérföld hosszú lövészárkot építetett. Láthatjuk, hogy nem bízta a véletlenre a dolgot, pedig a poént még el sem mondtam. La Rochelle öbléhez vezető tengerszorosra falat építtetett. Igen, befalazta a tengert. Annyi hajót süllyesztett el a kikötő bejáratánál, hogy földet hordva rá képes volt prímán megerődíteni az öböl leválasztására szolgáló területet. Ezt még jól megpakolta ágyúkkal, így a várost minden irányból lehetett lőni (lőtték is derekasan). A szokatlan blokádon kívül vett még pár jópofa holland hadihajót is (ezzel megteremtve a francia haditengerészet alapjait), hogy a briteknek még eszükbe se jusson segítséget hozni. Nem is hoztak. A 14 hónapnyi ostrom végére az egész városból alig maradtak vagy 5000-en.

la_rochelle_during_the_1628_siege.jpg

La Rochelle ostroma

 

Miután helyretette a hugenottákat, Richelieu nem dőlhetett hátra. Kémei jelentették, hogy a spanyolok észak-itáliában molesztálják a franciákat és a szövetségeseiket, sőt már több fontos erődöt is bevettek. La Rochelle után rögtön, még azon a télen átkelt az Alpokon. Nem szarral gurigázott. A tél közepén verte szét az elkényelmesedett, gyanútlan habsburgokat.

A téli hadjáratára válaszul az osztrákok meg betörtek Lorrainebe. Ment az adok-kapok rendesen. Az osztrákok voltak annyira pofátlanok, hogy kiakarták átkoztatni XIII. Lajost. Eléggé rájárt a rúd a Bíborosra. Mindenki a leváltását pedzegette és a király már hajlott is volna rá, csakhogy Richelieu onnan kapott akaratlanul is segítséget, ahonnan soha nem várt volna; A király anyja is Richelieu leváltását követelte. Lajosnak teljesen megváltozott a véleménye az anyja közbelépése miatt. Követeli? Milyen jogon? Elmehet a fenébe, nehogy már az anyja mondja meg, hogy mit csináljon....

Richelieu helyzete innentől kezdve sziklaszilárd volt. Senki sem merte megkérdőjelezni a hatalmát (mármint Franciaországon belül). Ha valaki mégis ilyenre vetemedett volna, hamarabb a bitófán találta volna magát, minthogy érdemben cselekedett volna. A kor legprofibb kém- és besúgóhálózatát hozta létre! A belső stabilitás érdekében a nemesekkel leromboltatott minden megerődített várat, ami nem az ország külső védelméhez kellett. Ezt alapesetben nem hagyták volna, csakhogy La Rochelle-nél meggyőzően szerepelt Richelieu magánhadserege. A rendcsináláshoz pár idézet tőle:

 "A nagy ügyek mindig nagy nehézségbe ütköznek, és rendkívüli határozottság nélkül soha nem lehetett sikerre vinni őket,"

"Törvényt hozni és azt végre nem hajtani annyi, mint engedélyezni, amit meg akarunk tiltani."

Az országot azonban nem magának akarta. Szilárd meggyőződése volt, hogy csak a király abszolút hatalmával lehet béke és működhet normálisan az állam. Ez volt az egyik célja. A másik, hogy megtörje a Habsburg hegemóniát Európában. Mennyire gondolta ezt komolyan? Konkrétan még a pápával is szembement, amikor protestáns svájciakat támogatva még a pápai testőrséget is kirugdosta egy stratégiailag fontos alpesi városból.

Richelieu okos ember volt. Tudta, hogy a pápisták megverése nem töri meg a Habsburgokat és hozza el a békét a Francia Királyságnak. Egyedül, szemtől szemben esélye sem lett volna az ősellenség ellen, így cselhez folyamodott. Fű alatt támogatta a svéd királyt, Gusztáv Adolfot a hódításaiban, valamint a hollandokat is ellátta pénzzel a spanyolok ellen. A franciák ezen felül felsorakoztak a portestáns államok mellé a harminc éves háborúban. Jól egymásnak ugrasztott mindenkit, totális anarchiába sodorva Európát, de mégis elérte, hogy a nagy öldöklésből Franciaország győztesen kerüljön ki.

Kicsit kitekintve a háborúkból; Richelieu gazdaságilag nagy dolgokat nem tett, azon kívül, hogy egységesítette a súly- és mértékegységeket. A kolonizálást is erőltette. Miatta durván nőtt a francia befolyás Afrikában, a Közel-Keleten és Amerikában is. Mint magánember, nagy vagyont gyűjtett, de a javát a köznek adta. Művészeket támogatott, na meg újjépítette a Sorbonnet. A Francia Akadémiát is ő alapította meg. A sok jó mellett azért volt szemét húzása is. Betiltotta a párbajozást...

4166.jpg

Richelieu 1642-ben halt meg. Az általa pénzelt sorbonni kápolna mögé temették el. Halálakor az épp hatalmon lévő 4 éves kisfiú XIV. Lajos volt. A Bíboros megtörte a Habsburg hegemóniát és Franciaország miatta lett később kőkemény, centralizált hatalom.

richelieu_pic.jpg

A Richelieu csatahajó

 

Facebook oldalunk

 

 

 

 

Forrás:
http://www.britannica.com/biography/Armand-Jean-du-Plessis-cardinal-et-duc-de-Richelieu
http://www.lucidcafe.com/library/95sep/richelieu.html
http://www.newadvent.org/cathen/13047a.htm
http://www.newworldencyclopedia.org/entry/Cardinal_Richelieu
http://www.historylearningsite.co.uk/france-in-the-seventeenth-century/cardinal-richelieu/
http://badassoftheweek.com/index.cgi?id=987262914417
Szólj hozzá

francia egyház osztrák újkor