2015. nov 06.

Roman Federovich von Ungern-Sternberg

írta: Gregoory
Roman Federovich von Ungern-Sternberg

Egy német nemesi családba született férfi, aki orosz nacionalistává és a cár leghűbb követőjévé vált. A dalai láma támogatásával, alig pár ezer emberrel elfoglalta Mongóliát,majd nekiugrott szovjetek kezére került Orosz Birodalomnak. Ha ez nem lenne elég, elég csak ránézni a róla készült képre.

baron_bst_med_1.jpg

A Báró 1885. december 29-én született az ausztriai Grazban, egy baltikumi német család sarjaként, Robert Maximilian Friedrich von Ungern-Sternberg néven. Ebből a névből olyan erővel süt a pökhendi, burzsoá arisztokrácia, hogy az már fáj. Maximilian esetében azonban ez egyáltalán nem volt igaz. Hat évesen, a szülei válását követően került Észtországba, ahol felvette a sokkal baljósabban és oroszosabban csengő Roman Federovich von Ungern-Sternberg-et.

Na de elég a nevekből! Amúgyis, pár év elteltével már mindenki csak úgy emlegette, hogy az „Őrült” és a „Véres Báró”. (Még egy utolsó kis nemesi szösszenet, aztán befejezem. A Báró állítása szerint azért lett ilyen kemény, mert a vérvonalában számos keresztes vitéz és kalóz volt, sőt, még Attila, a hun is ide tartozott.)

A kis Federovich elég izgága gyerek volt. Ezalatt nem azt kell érteni, hogy véletlenül betört egy ablakot, vagy egy kockával több csokit evett. Több iskolából is kirúgták a verekedései és dühkitörései miatt. Csak egy valami tudta aránylag kordában tartani: A szentpétervári Katonai Akadémia.

220px-.jpg

Az akadémiát már majdnem el is végezte, annak ellenére, hogy 25 fegyelmi eljárást intéztek ellene, zömében párbajozás miatt, de egyszer poénból megfojtogatta a szobatárs baglyát is. Tehát a fegyelmik és fenyítések sokasága nem befolyásolta az eredményeit, akkor mégis miért nem végezte el? Azért, mert kitört az orosz-japán háború, és ő maga lépett ki az akadémiáról, hogy részt vehessen benne. Csatlakozott is a világ egyik legmenőbb lovas egységéhez, a kozákokhoz.

A tapasztalatlan ifjoncot eleinte kiröhögték a vérben gázló, tapasztalt kozákok, de amint rájöttek, hogy a nevetést betört orrok és kiesett fogak kísérik, abbahagyták az élcelődést. Hiába, nem minden a diploma. Annál is inkább igaz ez, mert Sternberg vérében volt a harc. A csatatereken úgy viselkedett, mint egy háborús isten. Többször is megsérült, de ez sosem hátráltatta semmiben. Amikor a feletteseivel összetűzésbe került, (mert ilyen rendszeresen volt) mindig megúszta a harcban mutatott érdemei miatt.

Az orosz-japán háborúban a Bárót lenyűgözte a japán katonák kitartása, harci szelleme és a császárba vetett rendületlen hitük. A japánok mellett megismerkedett a mongolokkal is. Egyből a szívébe zárta őket. Anyanyelvi szinten megtanulta a nyelvüket, és a kultúrájukba is belemélyedt.

Az orosz-japán háború után szinte rögtön kezdődött az I. vh. is, amiben újfent a kozákok sorai között harcolt. Galíciában és a Kárpátokban vetették be. Hamarosan elég ismert lett a neve a front mindkét oldalán, főleg az öngyilkos stílusa miatt. Nem volt olyan támadás, ahol nem legelől rohamozott volna. A kézitusákat kifejezetten kereste. Még a géppuskatűz sem tántorította el a támadástól. Több lovat is kilőttek alóla, ő maga is legalább tucatszor megsérült. Egyszer még egy karddal is megvágták a fejét.

A parancsnoka, Szemjonov azt mondta, hogy a Báró a leghatásosabb, de a legkegyetlenebb tisztje is. Érett is neki az előléptetés, de féltek több embert rábízni. Egyszerűen túl őrültnek tartották hozzá. Cserébe viszont megkapta a Szent György Érdemrendet, amire kiváltképp büszke volt. Az élete végéig viselte.

Igazi orosz nacionalistává vált az évek alatt. 1917-ben a Bárót és a parancsnokát a keleti határokra vezényelték. Fanatikusan hű volt a cárhoz, ezért elég rossz néven vette az 1917-es forradalmat és II. Miklós bukását. A fehérek és vörösök az egész országban egymásnak estek. Tiszta káosz volt az egész. A báró azonban nem unatkozott. Szép csendben robbantgatta a vonatokat. Senkit nem kímélt, de nem csak az ellenséget. A saját embereit sem kímélte. Egyszer rajtakapott egy csapatot, ahogy szolgálat közben vodkáztak. Pechjük volt, mert a Báró gyűlölte a részegeskedést (már ha nem ő volt részeg, hanem más). Levetkőztette és beleküldte őket a majdnem befagyott Tula folyóba, utána meneteltette őket egy darabig. Közben farkasok támadták rájuk és nekik csak a puszta kezük volt. Csak a csapat fele élte túl, viszont őket egyből befogadta az elitbe.

A Báró a vörösöket irtó, vonatrobbantós tevékenységéhez még a japánoktól is kapott támogatást! A rabolt javak és a külföldi segítség miatt hamarosan olyan erős lett, hogy 1918-ban elszakadt Szemjonovtól, hogy érvényesítse az egyéni céljait, aminek kulcspontja; Mihály nagyherceget vissza kell ültetni a trónra! Sajnos a tervével már ott bajok voltak, hogy ekkor a nagyherceg már halott volt. A Báró ezt nem tudta, de szerintem egyébként sem érdekelte volna.

1920-ban a mongol területek felé vette az irányt. Ismerte a mongolok nyelvét, történelmét, hőseiket, hiedelmeiket, szóval tiszteletbeli mongol volt. A vallásuk egy részét még fel is vette (csak azt, ami szimpatikus volt neki). Elismerte a buddhistákat, a helyi sámánokat, jövendőmondókat, varázslókat. Még a konfuciánus tanokat is ismerte. A saját vallási meggyőződését ezek elegyéből rakta össze. Ezt a hiedelemrendszert valószínűleg csak maga a Báró érthette meg teljesen. Egyébként azt is állította, hogy látja az emberek lelkét és gondolatolvasásra is képes.

russian_cavalry.jpg

Egyenest Mongólia közepét célozta meg, hogy a mongol kánhoz hű erőkkel és a letaszított kínai császár maradék emberével szövetkezve létrehozzon egy menő ázsiai szövetséget, ami területileg magába foglalta volna Mongóliát, Mandzsúriát és Tibetet is. Ez természetesen csak egy kis elő terv volt, az igazi előtt. Dzsingisz kán birodalmát kívánta létrehozni.

A mongol helyzetről röviden: A kínai forradalom után a mongol kánt is elzavarták. A helyére kínai köztársaságiak kerültek. És a Báró bármilyen kormányzási formát, ami nem monarchia, gyűlölt! 

A fővárost, Urgát mindössze az 5000 emberével és egy rahedli varázslóval vette be. Komolyan. A város körül hatalmas tüzeket gyújtatott, majd beküldte a sámánokat és a többi hasonló kategóriájú embert. Az előbb felsoroltak ordítva rohangáltak a városban, hirdetve a világvégét. A lakosok érthető módon eléggé kiakadtak, pedig még nem is mondtak el mindent. Amikor viszont közölték, hogy kint maga a Véres Báró várakozik, akin nem fog a golyó és még teleportálni is tud, már nyíltak is ki a kapuk. Harc nélkül feladták a várost.

ungern-sternberg_portrait_in_color.jpg

1921. március 13-ra egész Mongólia felszabadult az álnok kínai uralom alól. Természetesen saját magát nevezte ki az újjászületett Mongol Birodalom legfőbb hadurának, miután visszaültette a kánt a helyére. A tevékenysége iránti hálából a dalai láma kinyilvánította, hogy ő a haragos, védelmező istennek, Mahakalának a reinkarnációja.

A szovjetek érthető módon nem nézték jó szemmel a munkásságát, főleg úgy, hogy a fehérek valósággal özönlöttek be az általa menedzselt Mongóliába.

Fontos megjegyezni, hogy a Báró nem csak a pusztításhoz értett. Volt egy rövid időszak, amikor próbált jófiú lenni. Kemény, de igazságos szabályokat fektetett le. Kiépítette a tömegközlekedést, működő telefonhálózatot, kórházakat létesített és iskolákat alapított. Saját főhadiszállása mégsem egy színaranyból készült palota volt, hanem egy kis jurta, egy kínai kereskedő házának kertjében.

Akkor lett elege az egészből, amikor a diplomáciai próbálkozásai kudarcot vallottak. Úgy döntött, hogy bekaphatja mindenki, nekimegy a szovjeteknek.

Összesen 2 dandárja volt (kb. 6000 ember), mind lovas, alig pár géppuskával és ágyúval felszerelkezve. A Vörös Hadsereg ezzel szemben minden földi jóval el volt látva. A Báró, felmérve az erőviszonyokat, először védekezésre állt be, de hamar megunta. 1921. májusban berontott az oroszokhoz, lekevert pár maflást, elvette a gyerekek nyalókáját és meghúzta a párttitkár kocsiját. Erre egyáltalán nem számítottak.

Az oroszok ekkora presztízsveszteséget nem tűrhettek. A komplett Vörös Hadsereg a Báró után kutatott. Augusztus 21-én meg is találták. Mint mindig, a Báró és serege nem a csendes eloldalgást választotta; egyenest nekirontottak az egész szovjet seregnek. Ezúttal nem jártak sikerrel.

dmitri-shmarin-baron-ungern-for-faith-tsar-and-motherlandjpg-e1424183730488.jpg

A vereséget követően bejelentette a megmaradt embereinek, hogy Tibetbe mennének erőt gyűjteni. A megfáradt kozákok értik a tréfát, csak nem szeretik. Ott helyben meg akarták ölni, de végül csak megkötözték és sorsára hagyták a sztyeppe közepén. A Vörös Hadsereg felderítői találták meg, akik közül sokan még csak rá sem mertek nézni, annyira tartottak tőle.

Ő volt az egyik utolsó igazi ellenálló Lenin rendszere ellen.  Novoszibirszkben, katonai bíróság előtt ítélték halálra. Mindenféle dologgal vádolták meg, de ő csak egynél emelte fel a szavát. Kijelentette, hogy a serege nőket soha, semmilyen körülmények között nem bántott. Valószínűleg tisztában volt az ítélettel, ezért nem is erőlködött.

1921. szeptember 17-én sortűz által kivégezték. A halála sem volt egyszerű, mint ahogy az egész élete sem volt az. A kivégzés alatt lenyelte a nagy becsben tartott Szent György érdemrendjét, nehogy illetéktelen kezekbe kerüljön. Ez még semmi ahhoz képest, hogy az egyik talizmánjáról (legalább 20-at viselt magán) gellert kapott a rálőtt lőszer és megsebesítette a kivégzőosztag egy képzett tagját.

 

 Facebook oldalunk

 

 

Forrás:
http://madmonarchist.blogspot.hu/2011/05/monarchist-profile-baron-ungern_17.html
http://badassoftheweek.com/index.cgi?id=39684745806
http://ahistoryblog.com/2012/08/14/baron-von-ungern-sternberg-1885-1921-bloody-white-baron/
Szólj hozzá

német orosz őrült nomád újkor hadúr