2015. már 07.

A hettiták

írta: Gregoory
A hettiták

A menő birodalmak sorában időrendileg talán a hettitáké áll az első helyen. Emlékszem, amikor gimnáziumi történelemórán a tanúrár megemlítette ezt a velejéig tökös népet, egyből igazi hettita-kultusz alakult ki az osztályban, nem is alaptalanul!

Akik képesek úgy igazán befenyíteni a dicső Egyiptomot, annak összes fáraójával, piramisával és Nílus menti fabódéjával egyetemben, azok igazán megérdemlik a blogra való kikerülést.

nevtelen.png

Az egész hettitás sztorit két részre lehet (kell) osztani, a Régi - és az Új Királyságra. Már az első írott források is a menőségük miatt említik meg a hettitákat i.e. 1700-ból, amely arról tudósít, hogy  megostromolták  és kifosztották a Kussara királyság székhelyét, Hattusas büszke városát. Ezt a tettet Anitta, a hettiták akkori uralkodója vitte véghez. Anitta azonban nem érte be a város puszta megalázásával. Földig rombolta azt és sokszorosan megátkozta az egész területet és mindenkit, aki újjá akarná építtetni. Szerencsére az utódja, I. Hattuszilisz nem foglalkozott ezzel a hülyeséggel és újjáépítette a települést, ezzel végleg megszilárdítva a Hettita Királyság helyzetét.

Hattuszilisz a városalapításon felül megszilárdította az egész országot. Minden fontos tisztségre a rokonokat rakta, ám később pont ebből lett a probléma, mivel fellázadtak ellene. A lázadók további sorsáról nincs forrás, de gondolhatjuk, hogy egy ilyen keménykezű vezér nem az a megbocsájtós fajta. Hattuszilisz a halálos ágyán végül az unokáját, Mursziliszt nevezte meg örököséül.

artistic-hittite-warrior_314834.jpg

Murszilisz nem igazán követte a nagyfater elveit. Ő nem a terjeszkedést tartotta szem előtt, hanem a bulizást, vagyis fosztogatott és pusztított, a környező népek nagy örömére. Az ilyen fajta szórakozásnak esett áldozatául Aleppo és Babilon is. A Hattusasba hurcolt temérdek kincs sem akadályozhatta meg a vesztét. A sógora, Hantili és annak a veje, Zidanta álnok módon meggyilkolta. Innentől kezdve igazán bedurvult a hettiták utódlási szokásaik. Gyakorlatilag nem volt olyan uralkodó a Régi Királyságban, aki természetes módon halt meg.

Miután Mursilli elhunyt, Hantili lett a király közel 30 évig. Őt (és az örököseit) Zidanta ölte meg, mert nehezményezte, hogy neki nem jut annyi dicsőség. Zidanta a következő 10 évre vette át a stafétabotot. A tíz unalmas év eltelte után megölte a fia, Ammuna. Ez az Ammuna annyira szerencsétlen volt, hogy abban a pár évben, amíg ő volt a főnök, gyakorlatilag összeomlott a királyság. A bénasága ellenére elvileg természetes módon távozott az élők sorából, de azért ha tippelni kéne, tuti valakinek benne volt a keze. Ammunát a fia, I. Huzziya követte, aki a két bátyját ölette meg a hatalomért. Huzziyát 5 év után pedig a fia, Telepinu váltotta le, aki volt annyira "úriember", hogy csak békés módon száműzte az öregét (és aztán gyilkoltatta meg). Telepinu uralkodásával el is érkeztünk a Régi Királyság végéhez. Látható, hogy Hattusilis uralkodása után az egész sztori átment ilyen Barátok közt kaliberbe.

A hettiták legközelebb i.e. 1344-ben kerültek fel a Közel-Kelet badasseinek névsorára, I. Suppiluliuma (továbbiakban Supi) révén. Supi, miután hatalomra jutott egyből nekilátott visszaszerezni az elődei által eltékozolt területeket. Olyan viharos gyorsasággal tette mindezt, hogy pár év alatt már a régi dicsfényében tündökölt a Hettita Királyság. Megerősítette Hattusas városát, ami alatt azt kell érteni, hogy több mint 120 hektárnyi területet zárt körbe egy igen jóféle fallal. Miután ezzel is megvolt, elkezdett terjeszkedni, méghozzá ésszel! Ha legyőzött egy népet, akkor azt nem bekebelezte, hanem csak a vazallusává tette, így azok sokkal jobban elfogadták a kialakult helyzetet. Az expanzív külpolitika miatt hamar szembekerült Egyiptommal, akinek a közeli Mittani királyság volt a hűbérese. Supi ezt nemes egyszerűséggel úgy oldotta meg, hogy szépen odament, és megmondta mindenkinek, hogy mostantól Mittani a hettitákhoz tartozik. A vazallus váltás mellett még jó pár jópofa kikötővárost is a birodalmához csatolt. III. Amenhotep és később Ehnaton is  minden beleszólás nélkül elfogadta a kialakult helyzetet, ugyanis a hettita harci szekerek kellően meggyőzőek tudnak lenni.

A szinte már pofátlan hettita terjeszkedést a fiatal Tutanhamon elégelte meg. Szervezett egy nagyobb sereget és Suppiék ellen küldte azt. Jobban járt volna, ha csöndben marad. Az egész egyiptomi hadat szétverték, ezzel lefixálva azt, hogy ki is a főnök a környéken.

Tutanhamon elhalálozása után az özveggyé vált Anheszenamon követeket küldött Suppiékhoz, hogy ugyan küldje már el hozzá az egyik jóvágású fiát, hogy az feleségül vehesse, mivel örököse nincsen, egyiptomi szolgához meg nem akart hozzámenni. Suppi el is küldte a legderekabb fiát, Zanazá, de sajnos sose érte el a határt. Valószínűleg egy egyiptomi főpap ölette meg, nehogy idegen uralom alá kerüljön Egyiptom. A hettita uralkodót ez érthető módon felbosszantotta, vagyis okot szolgáltatott rá, hogy még jobban az egyiptomiak kicsinálására koncentráljon. Meg is hódította Levante maradék részét. A nagy uralkodó, aki a királyi titulus mellett a viharisten főpapjaként is tevékenykedett, 1322-ben pestisben halt meg, csakúgy mint a fia, Arnuwanda is.

Arnuwanda halála azért volt gond, mert őt Suppi kifejezetten az uralkodásra nevelte, míg az öccsét, az így helyzetbe kerülő fiatal II. Mursilinél ez nem volt opció. A vazallusok nem is vették komolyan az i.e. 1321-ben trónra került suhancot. Hatalmas hibát követtek el. Mursili legalább olyan kreatívnak és kíméletlennek bizonyult, mint az apja. Rövid idő alatt leverte a lázadásokat és méltó módon megbüntette azokat, akik nem bíztak a tehetségében. Ilyen volt az i.e. 1320-1318-ig tartó anatóliai háború az arzavák ellen, ahol a világtörténelem első biológiai fegyverének bevetése is megtörtént. Fertőző állatokat dobáltak az ellenség seregére, városaira, kútjaira és gyakorlatilag mindenre. Annyira jól sikerült, hogy kicsit el is szabadult az így keletkező betegség, de ennyi még simán belefért. Az arzavák megtörését követően még tovább is növelte a birodalom határait.

A következő említésre méltó uralkodó Muwutalis (i.e. 1295-1272) volt, aki szintén új területekkel gyarapította a hettita földet, valamint a hadsereget is jelentősen megreformálta. Az ő uralkodása alatt került sor a legnagyobb harci szekeres ütközetre, a II. Ramszesz ellen i.e. 1274-ben vívott kádesi csatára, ahol több mint 5000 szekér feszült egymásnak. Maga a küzdelem teljesen kiegyenlített volt és végül döntetlenben végződött, annak ellenére, hogy mindkét fél magának ítélte a diadalt.

A hettita egyeduralmat az asszírok megerősödése törte meg, olyannyira, hogy i.e. 1259-ben a két ősellenségnek, a hettitáknak és az egyiptomiaknak össze is kellett fogniuk ellenük. A sorsukat azonban így sem tudták elkerülni. I.e. 1237-ben, IV. Tudaljas uralkodása alatt az asszírok úgy gondolták, hogy márpedig ők keményebbek, és igazuk is lett. A hettiták nem is tudták kiheverni a vereséget, elkezdődött a hanyatlásuk.

Már maguk az asszírok is elegek lettek volna, hogy a hettiták ne unatkozzanak, de még tetőzte a bajt, hogy egy egész jó kis népvándorlás indult meg a térségben. Jöttek a tengeri népek és követelték a jussukat. Az egész odáig fajult, hogy a már behódoltatott törzsek is felkeltek az addigi uruk ellen. I.e. 1190-ben már Hattusas is lángokban állt.

A birodalom szétesését követően délen pár hettita városállam alakult ki, akik egészen az i.e. 9. századig tartották magukat az asszírok ellen, míg végül ők is elbuktak. A bukást követően a köznyelv, egészen az i.e. 6. századig továbbra is a hettiták földjeként emlegette a területet.

 

Hogyan lehet egy törzsből a időszámítás előtti Közel-Kelet legtökösebb birodalma? Természetesen a hadsereg révén.  Maga az állandó hettita hadsereg kicsi volt; csak a királyi testőrséget és egy minimális létszámú erőt számlált az esetlegesen felmerülő lázadások leverésére. Ha komolyabb balhé vagy hadjárat volt, akkor a vazallusok erejét hívták be, így összejött az a pár tízezres, tisztességes haderő.  Az ország erején kívül a zsoldosok alkalmazása is teljesen elfogadott volt.

A már fentebb említett Muwutalis alapjaiban reformálta meg a sereget, a tízes számrendszer mentén, így kreálva századok és ezredeket.

Úgy általánosságban elmondható, hogy a harci szekereiket bármelyik nép szekerénél menőbbek voltak. A szomszédok, de főleg az egyiptomi szekerek maximum két embert vittek, míg a hettita kocsik hármat; a sofőrt, a harcost és egy pajzsos srácot, aki felfogta a gonosz erőket. A méretéből adódóan a szekerek sokkal nehezebbek is voltak, ami remekül jött az ellenség megtörésénél.

Itt jön képbe az eltérő taktika alkalmazása. Az egyiptomiak, a kényes nemességük miatt elsősorban támogató erőként alkalmazták a szekereket, míg a hettiták az ellenség zárt alakzatainak megtörésére és ezáltal a csata eldöntésére használták fel őket.

A szekerek mellett a siker másik oka az volt, hogy ők alkalmazták először a vasat nagyüzemben, így összességében sokkal prímább felszerelést tudtak adni a sereg egészének.

 

 

Facebook oldalunk

 

 

 

Forrás:
http://www.ancient.eu/hittite/
http://www.historia.hu/archivum/2002/0201palfi.htm
http://www.ancient.eu/article/169/
Szólj hozzá

nép top ókor hettita Közel-Kelet