2015. feb 06.

Mustafa Kemal Atatürk

írta: Gregoory
Mustafa Kemal Atatürk

Egy szúrós tekintetű bajszos török, aki győzelemre vezette a csapatait a Gallipoli-félsziget ostrománál és a világháború után szétverte a megszálló erőket, valamint egymaga megteremtette a modern török államot. Kell ennél több a menőséghez?

Kemal Atatürk 1881-ben született Szalonikiben, Musztafa néven egy középosztálybeli családban. A kis Musztafa világ életében jó tanuló volt, de igazi lázadó is. 1893-ban önként jelentkezett a katonai akadémiára. A kadét évei alatt az oktatók és a kis pajtásak is elkezdték Kemalnak (tökéletesnek) hívni, mert annyira vagány volt. Az iskolát 1905-ben végezte el, ezzel megszerezve a tiszti rendfokozatot.

1908-ban a szultánt nemes egyszerűséggel elkergették, aminek a következménye az lett, hogy a tartományok többé már nem félték a központi hatalmat, így sorra nyilvánították ki függetlenségüket. Ez az echte törököknek nem annyira tetszett, ezért be is vetették a sereget. A mi Musztafánkat a végzést követően rögtön Szíriába és Palesztinába vezényelték, majd 1911 és 1912 között az olaszok ellen is harcolt Líbiában és később, 1912-13-ban a Balkánon keménykedő bolgárok ellen is.

Az igazi hírnevét nem a fentebb felsorolt kis teadélutánok sorozatánál, hanem az I. világháború török szempontból legjelentősebb ütközeténél, a Dardanellák ostrománál a gallipoli csatánál (azért Churchill kollega is hozzájárult a török sereg sikeréhez) alapozta meg. Azért volt lényeges csetepaté, mert ha itt győztek volna a szövetségesek, az szinte rögtön a török állam bukásához vezetett volna.

Ennek rendje és módja szerint tekintélyes erőket vonultattak fel a szövetségesek. Voltak ott angolok, új-zélandiak, ausztrálok, gurkák és a brit birodalom színe-java. A török fél számára hamarosan már minden veszni látszott, amikor Kemal magához ragadta a hatalmat, és a következő beszédet nyomta le:

"Nem azt parancsolom, hogy támadjatok. Azt parancsolom, hogy haljatok meg! Amíg a haláltusánkat vívjuk, időt nyerünk, hogy az erősítés és annak parancsnoka megérkezhessen."

Biztató kilátások... Ennek ellenére az ellentámadásba lendült török csapatok teljes sikert arattak. Több fontos magaslatot is sikerült visszavenniük. A támadás során Kemal találkozott egy visszavonuló szakasszal, akik arra panaszkodtak, hogy nincs lőszerük. Az ekkor ezredesi rendfokozatban szolgáló hősünk azt mondta nekik, hogy akkor nincs mit tenni; csapják fel a bajonettet, és nyomás vissza, hogy leszúrjanak minden angol fattyat. Így is lett. A csata még 10 hónapig tartott, még végül győzedelmeskedtek a törökök. Egyébként Kemal vezetési pontja sokszor csak 300 méterre volt a frontról.  

Miután szétrúgta az egész antant sereg seggét, gyorsan átvezényelték a Kaukázushoz, majd Szíriába. A teljesítménye ellenére nem tudta megakadályozni az I. világháború kimenetelét. 1920 augusztusában megköttetett a békeszerződés, ami gyakorlatilag Törökország Trianonja lett. Minden arabok lakta területet és a Balkánt is elveszítették. Az igazi hazafiak természetesen beintettek ennek és függetlenségi mozgalmat alapítottak. A megszállt országba visszahívott Kemalt a szultán halálra ítélte, de ez nem akadályozta meg abban, hogy rohamosan növelje a támogatottságát.

Mint tudjuk, az oroszok imádják fegyverrel ellátni idegen országok felkelőit. Így történt ez a függetlenségi mozgalommal is. Az ajándék puskákkal egy-kettőre legyőzték az örményeket, sőt még az olasz-francia csapatokat is arra kényszerítették, hogy délről is visszavonuljanak. Miután elbánt az előbb említettekkel, az ősellenség, a görögök ellen fordult.

A görögök a felkelés hírére gyors előrenyomulásba kezdtek egészen 1921 augusztusáig, amikor is jött a Kemal vezette török sereg és lepattantak róla. Egy jó évig farkasszemet néztek, majd a törökök ellentámadásba lendültek, teljesen visszaszorítva a görögöket Szmirnán át az Égei-tengerig. Szmirnában a török katonákon kívül még tűz is tombolt. Közel 200 000 görögöt és örményt menekítettek ki a térségből. Sose tértek vissza.

Miután kb. minden megszálló erőt kiűzött az országból, Kemal eléggé nyeregben érezte magát. Az angoloknak is kezdett ciki lenne a dolog, főleg azután, hogy a török vezér szabályosan megfenyegette a szövetségeseket, hogy megtámadja Isztambult. A britek a harc helyett tárgyalásokat kezdeményeztek, ahová meghívták a szultánt is. Nem kellett volna. Még a tárgyalások megkezdése előtt a felkelők Ankarában kinyilatkoztatták, hogy a szultán elmehet a búsba.

Az érintettek kicsit pampogtak, de nem igazán tehettek semmit. 1923. júliusában megalakult az új, független török állam, aminek Kemal októbertől lett az elnöke. Gyorsan munkához is látott, mert jó 300 év modernizációt kellett véghezvinnie.

Kezdetnek lemondatta a kalifát, de itt nem állt meg. Bezáratott minden vallással kapcsolatos iskolát, szektát és bíróságot. Megtiltotta a fejkendők és a fez viseletét a közszolgáknak. Feloldotta az alkohol tilalmát és bevezette a Gergely-naptárat. A péntek helyett a vasárnap lett a hivatalos hétvége. A török betűket is lecserélte a latinokra és még sorolhatnánk a reformokat.

A vezetéknevet is ő vezette be. Ő maga szerényen felvette az Atatürk (minden törökök atyja) nevet, amit a nép nagy örömmel aggatott rá. Igaz, hogy imádta a nép, de azért az öreg Kemal biztosra is ment. Bezáratta az ellenzéki lapokat és a baloldali szerveződéseket is megtiltotta, továbbá megbéklyózott minden kezdeményezést a kurd autonómiára.

Mustafa Kemal Atatürk 1938. nov. 10-én halt meg, gyermektelenül. A hatása a mai Törökországra tagadhatatlan. A nevének puszta becsmérlését is törvény bünteti.

 

Facebook oldalunk

 

 

 

Forrás:
http://www.history.com/topics/kemal-ataturk
http://www.badassoftheweek.com/ataturk.html
http://www.bbc.co.uk/history/historic_figures/ataturk_kemal.shtml
Szólj hozzá

török újkor I. vh.