2014. dec 01.

Jeanne d'Arc

írta: Gregoory
Jeanne d'Arc

Kevés olyan tizenéves akadt a világon, aki hadseregeket vezetett. Még kevesebb, akik paraszti sorból pár év alatt felemelkedve tette ezt, ráadásul nőként. Jeanne remek példája annak, hogy ahhoz, hogy tökösnek nevezhessünk valakit, nem muszáj rendelkezni is velük.

 

Jeanne D'arc 1412-ben született a francia Domremyben, egy egyszerű paraszti családban. Domremy maga a Német-római császárság és a Francia Királyság határvidékén terült el. Tök átlagos életre számíthatott, vagyis, hogy hozzáadják 13-14 évesen valami kedves úriemberhez, majd egyre-másra szüli a gyerekeket, miközben tisztességes életet élve boldog öregkorra számíthatott, már ha a százéves háború viszontagságai és a zsoldosok kapzsisága elkerüli a falut.  Azonban történt valami, ami miatt szertefoszlott ez a jövőkép. Elmondása szerint tizenkét évesen volt az első látomása, (amiért ma egyenes út vezetni a pszichiátriára, vagy mondhatná, hogy belekevertek valamit az italába) ráadásul hangokat is hallott. Hamar kiderült számára, hogy Szent Mihály, Alexandriai Szent Katalin és Antiochiai Szent Margit szólt hozzá, mégpedig azért, hogy űzze ki az angolokat szeretett franciahon földjéről és vezesse a Dauphint Reimsbe megkoronázni.

Miután négy éven keresztül rágta a rokonok fülét a látomásaival. Végül az egyikük beadta a derekát és elvitte Vaucouleursbe, ahol a helyőrség vezetőjétől, Robert de Baudricourttól kérte, hogy vigyék el a királyi udvarba. Természetesen Robert kiröhögte és elküldte  a fenébe a kis fruskát. Jeanne azonban nem adta fel. A következő februárban ismét visszatért és már két támogatót is szerzett.  Rábeszélte Baudricourtot, hogy adjon neki kardot, férfi ruhát, lovat, kíséretet, amivel sikeresen elérheti az ellenséges területen lévő királyt.

Tizenegy napi lovaglást követően érkezett meg Chinonba , ahol rögtön egy teológiai vizsgálatnak vetették alá, mert akkoriban jóval több önjelölt próféta és kiválasztott volt, mint manapság. A vizsgálatok kimutatták, hogy Jeanne kifogástalan életű, hívő keresztény asszony, aki teljesen elkötelezett a francia érdekek mellett.  Miután kiegészítették a felszerelését, egy élelemszállítmánnyal együtt útba indult, hogy bejusson a francia ellenállás utolsó bástyájaként szolgáló Orléans-ba. Már maga a bejutás is csodaszámba ment. Az eddig, szél nélkül csak egyhelyben, a vízen lebegtek a hajók, ám érkezésekkor feltámadt a szél, így április 29-én sikeresen ki tudtak kötni a városban, új reményt adva az elkeseredett védőknek. 

Kezdetben a sereg vezérkara meglehetősen ellenszenvesen viselkedett Jeanne-nal. A haditanácsokra rendszeresen nem hívták meg, de ez nem tántorította el attól, hogy részt vegyen azokon. A véleményük akkor változott meg róla, amikor május 4-én elfoglalták a várost körbezáró angolok egyik erődítményét. Rá két napra beszerezte első sérülését is. Egy nyíl sebezte meg a nyakát, a lóról is lelökve őt. Igazi, belevaló csajként ez meg se kottyant neki. Egyből visszaszállt a lóra és újfent sikerre vezette az embereit. Az ellentámadások és a példamutatás következtében az egész francia hadsereg morálja érezhetően javult. Hamarosan már minden védő a csodatetteiről regélt. Közbelépése miatt május 8-án az angolok felhagytak az egyre kínosabb ostrommal és visszavonultak. Ez a győzelem újfent visszaadta a reményt a franciáknak és lehetővé tette, hogy az egész országban elterjedjen az orléans-i szűz legendája. Toulouse városának lakói még levelet is írtak neki, persze hogy pénzt kérve.

Az eddigiek alapján azt hihetnénk, hogy Jeanne véres kezű mészáros volt, aki bőrének hidratáltságát az angolok vérével tartotta fenn. Nagyobbat nem is tévedhetnénk. Jó szűzhöz méltóan egy embert sem ölt meg, Ő csupán vezette a katonákat, kezében a saját maga által tervezett, Krisztus dicsőségét hirdető zászlót tartva.

Az angolok visszavonulását követően a franciák új erőre kaptak. Egyből nekiláttak a szomszédos városok felszabadításának, amik sokszor a Szűznek pusztán a kérésére kinyitották a kapuikat. A visszafoglalások tetőpontjaként szolgált a bevonulás Reimsbe, július 16-án. Másnap a trónörököst hivatalosan is királlyá koronázták, VII. Károly néven. Jeanne az egész szertartás alatt végig a király mellett állt, ezzel is bizonyítva azt, hogy Isten választotta ki Károlyt az uralkodásra.

A felszentelést követően a sereg megindult Párizs visszafoglalására. Szeptember 8-án Jeanne átalános rohamot vezényelt a Saint-Honoré kapu ellen, ekkor lőtték át nyílpuskával a combját, beszerezve második komoly sebesülését. A roham megtört és a had visszavonult Gienbe. Mielőtt beköszöntött a tél, még sok kisebb erődöt bevettek. A hideg beálltával Károly tanácsosának egyik kastélyába vonultak vissza, hogy tavaszig pihenjenek és tervezgessenek. A Szűznek ez nem annyira tetszett, hamar elunta magát. Ez oda vezetett, hogy 1430. március 24-én önkényesen, egy kisebb csapattal elindult, hogy szétrúgja a burgundiaiak és az angolok seggét.

Inkább várnia kellett volna. Május 31-én Compiégne balul sikerült ostroma következtében Luxembourg hercegének sikerült elfognia. Georges Chastellain így emlékszik az eseményekről:

„A Szűz női természetét felülmúlva nagyon elszántnak mutatkozott. Mindent megtett, amit csak tudott, hogy megvédje századát, s (a visszavonulás során) hátul maradt, mint vezér, s mint a csapat legvitézebb tagja.” 

Látható, hogy Jeanne nem az a tipikus, üresfejű Barbie-baba volt. A fogság legalább annyira nem tetszett neki, mint a téli várakozás. Ki is vetette magát a börtönéül szolgáló 20-22 méter magas toronyból. Valószínűleg azt várta, hogy a hozzá beszélő szentek majd megmentik. Előtte lehet szólnia kellett volna nekik, mert csak annyira futotta ilyen hirtelen az erejükből, hogy megmentették az életét.

A herceg csak várta és várta VII. Károlytól a váltságdíjat, de az csak nem akart érkezni. A pénz meg kellett, ezért 10 000 livreért odaadta a Szüzet az angoloknak, akikhez 1430 decemberébe érkezett meg.

 

Az angolok kapva kaptak az alkalmon és gyorsan az inkvizíció elé állították, akikről tudjuk, hogy emberségesek és teljesen objektívek. A tárgyalások 1431. február 21-én kezdődtek, eredményeként május 23-án tizenkét vádpontban bűnösnek találták. A következő napokban aztán visszavonta a vallomását, majd újra bűnösnek kiáltották, férfiruhát öltött, stb.  Végül május 30-án máglyára vetették Rouenben, több ezer bámészkodó előtt. A pályakezdő hóhér ügyetlenkedése miatt halála lassú volt és kínokkal teli.

A közvélemény szemében Károly egy gerinctelen féreg szintjének megfelelő helyen állt, mert a kisujját sem mozdította Jeanne megmentéséért, ráadásul csak 1455-56-ban nyilvánította semmisnek az angol ítéletet.

Az évszázadok alatt hosszas huzavona után végül 1920. május 16-án avatták szentté.

 

Facebook oldalunk

 

Forrás:
http://tortenelemklub.com/koezepkor/kesei-koezepkor/178-jeanne-darc-
http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/johanna_a_szuz/
Szólj hozzá

francia középkor Anglia