2018. ápr 19.

Corvin János

írta: beatj
Corvin János

Akiből király lehetett volna...

A magyar nemzetet történelme során sok sorscsapás érte. Tatár hordák, törökök, a világpolitika áldozata, sokféle szerep volt, ami katasztrófát, zord időket hozott ennek a népnek. De voltak olyanok történelmünk során, akik sorsfordító helyzetben lettek uralkodók, és meghatározó szerepet játszottak népünk történetének alakulásában. Ott volt „Szent” István király, „Szent” László, Anjou „Nagy” Lajos Luxemburgi Zsigmond, akik mind egy-egy zűrzavarosnak nevezhető időszak után lettek a hatalom letéteményesei, és egy békésebb, nyugodtabb korszakot hoztak el. De van még egy közös pont bennük, az, hogy haláluk után az általuk teremtett nyugalmasabb időszakot egy zűrzavaros állapot váltotta fel, és ennek a legfőbb oka a trónutódlás kérdése volt. Egyiküknek sem sikerült vér szerinti utódot hátrahagyni, így ez volt az összeomlás okozója. Arról nem szól a fáma, hogy ezzel a ténnyel mennyire volt tisztában Hunyadi Mátyás, amikor megpróbálta ez a „történelmi sorsot” elkerülve halála utánra utódot hagyni az utókorra. Mindent megtett a családja érdekében, de végül elbukott. Lehet, hogy még egy vér szerinti örökös esetén is ez lett volna a végkifejlet, nem tudhatjuk. A sors nem akart esélyt adni egy fiatalember, Corvin János számára, így egy történelmi esély szállt el. És azóta, már hány hasonlót átéltünk! De ezúttal csak az ezzel az eggyel, Corvin János sorsával ismerkedünk meg.

Amikor Hunyadi Mátyásból király lett, mintegy a cím mellé feleséget is kapott Podjebrád Katalin képében, akit a szabadulása fejében kellett elvenni. A fiatal cseh lányka alig 13 éves volt amikor 1463-ban a 19 éves király felesége lett. A házasság viszont alig egy évig tartott, és szomorú véget ért, mert Katalin alig 14 évesen szült egy trónörököst, de hamarosan mindketten meghaltak. A magyar király ezután inkább a politikába meg a nők karjaiba vetette magát. 1470-ben Bécsben járt amikor megismerkedett egy gazdag helyi polgár lányával Edelpeck Borbálával, akibe a király beleszeretett. Hamarosan a királyi udvar vendége lett a hölgy, gyakorlatilag beköltözött a király hálószobájába. Mindenki tudta a királyi udvarban, hogy ki ő, mit is az ő szerepe Mátyás életében. Borbála számára sorban érkeztek az ajándékok, még egy takaros kis házat kapott Besztercebányán az igen szerelmes királytól. 1473. április 2-án megszületett a pár közös gyermeke Corvin János, aki egy törvénytelen gyermek, egy „fattyú” volt, aki előtt nem sok jövő állt. Szilágyi Erzsébet, a nagymama, a szülés után hamarosan látogatást tett a vízivárosi házban, kibontotta a pólyából és megtekintette a csecsemőt. Felelősségre vonta a bábát, hogy a kicsi két lába nem egyforma, de az azzal védekezett, hogy a szülésnél semmi hiba nem történt. Így kezdődött Corvin János élete.

A fontosabb nemesi házak tagjai számára egyszerűen elképzelhetetlen volt, hogy egy ilyen gyermek, bármennyire is Mátyás király vére folyik benne, király legyen egyszer. Ők igazi trónörököst akartak, de ehhez először feleséget kellett szerezni a lassan már egy évtizede özvegy király számára. A hosszas keresgélés után a nápolyi király lánya Aragóniai Beatrix lett a győztes, akivel az esküvő 1476. decemberében nagy pompával le is zajlott Budán. Beatrix jött, Borbálának pedig mennie kellett. Mátyás azért nem volt hálátlan az együtt töltött évekért, grófnői címet, egy ausztriai várat, de még egy férjet is szerzett az exnek. De csak Borbála távozott a királyi udvarból, a fiú maradt, méghozzá a nagyanyja Szilágyi Erzsébet óvó karjai között. Amikor a 18 éves Beatrix megérkezett Budára, Mátyás már 35 éves volt, és ekkor látta élőbe először az aráját. Beatrixot hidegen hagyta Corvin János, egy veszélytelen zabigyerekként tekintett rá, de idővel ez megváltozott. Beatrix az istennek nem akart teherbe esni, nem akart jönni a törvényes utód, ami megmérgezte az asszony lelkét. Minden gyűlőletét Borbálára és annak fiára zúdította. Azt hangoztatta, hogy Borbála megátkozta őt, ezért lett meddő, még azt követelni kezdte a férjétől, hogy az „elődjét”, mint boszorkányt égessék meg. De még ez se volt elég, arra is gondolt, hogy mi történjen férje halála után, azt kezdte követelni Mátyástól, hogy vegye maga mellé társuralkodónak, de a férje ellenállt, neki elég volt egy királyné, királynőt nem akart maga mellé. A fiatal Corvin Jánost a nagyanyja megóvta minden mesterkedéstől, az itáliai tudósok pedig egy művelt, a tudományokban igen jártas gyermeket neveltek belőle. Szilágyi Erzsébet szeretettét jelzi, hogy halálával minden vagyona nem a fiára, hanem Corvin Jánosra szállt, így halálával is gondoskodott egyetlen unokájáról. Mátyás még 1479-ben hivatalosan is elismerte a fiának a fiút, egy sor címet, birtokot adományozott számára. Ő lett Hunyad és Liptó hercege, Vajdahunyad ura, Liptó, Árva, Turóc, Trencsén megyék birtokosa, szinte a teljes Hunyadi vagyon idővel az ő nevére került. A magyar királyság leggazdagabb embere lett, 30 vár, 49 mezőváros, 1000 falu ura.

Nem tudni, hogy mikor döntött úgy Mátyás király, hogy törvénytelen fiából csinál trónörököst, de minden tette innentől kezdve ezt a célt szolgálta. Ennek érdekében egy külföldi hercegnőt is akart mellé feleségnek, ami kedves feleségénél kiverte a biztosítékot rendesen. A milánói Sforza családból származó Bianca Mariát akarta feleségül adni hozzá. Stílusos frigy lett volna, mert a Sforza család hatalmát megalapozó Francesco is törvénytelen fiú volt, aki Visconti herceg ugyancsak törvénytelen lányának kezével nyerte el a milánói hercegséget. Mátyás felesége azonban mindent elkövetett, hogy megakadályozza ezt a házasságot. Milánóban elterjesztette, hogy János herceg szörnyszülött, ezt megtudva Bianca Maria kolostorba akart vonulni. A házasság ügyében szinte csak titokban jöhettek-mehettek Mátyás követei, de Beatrix így is mindenről értesült. Egy itáliai követ beszámolt urának arról, hogy a királyné olasz titkárával Mátyás aláírásával levelet hamisíttatott, amelyben visszahívta a Milánóba tartó követeket. A dolog kitudódott, de senki sem lett megbüntetve. A tárgyalások jól haladtak a leendő arával, annak családjával, így a fiatal pár távollétében, annak a megbízottjai útján 1487. november 25-én megtartották az esküvőt. Mondani se kell Beatrix őrjöngött a hír hallatán.

1490-re az 50 éves király már egy elég beteg emberré vált, akit szervi bajok mellett az gondok is gyötörtek a trón miatt. 1490 tavaszán fiával együtt Bécsbe indult, és útközben minden királyi várat átadott Corvin János kezébe. Nagy dologra készült Bécsben, el is árulta pár bensőséges emberének, hogy fontos tanácskozást akar majd megejteni. A fiatal Corvin János kiválóan megállta a helyét a tiszteletére rendezett lovagi tornákon és ünnepségeken. Bonfini írja, hogy „törvénykezéskor gyakran a jobbjára ültette, ugyanígy az istentiszteleteken és az ünnepségeken. Akárhányszor megtörtént, hogy fejedelmek vagy előkelő követek tiszteletére adott lakomán, hirtelen támadt betegség ürügyével, maga helyett a fiát ültette a királyi asztalhoz. A fiú pedig atyja képében méltóképpen őrizte annak méltóságát, s korát meghaladóan okos és szellemes társalgásával felülmúlta a vendégek várakozását.” Mátyás örült annak, hogy fia milyen jól szerepel az előkelőségek előtt, állapota is javult valamelyest. Részt vett virágvasárnapi misén aztán az éhes király fügét kért, és mivel romlottnak találta, dührohamra fakadt. Mátyás szédülni kezdett, a szemei elsötétedtek, mire a hálószobájába vitette magát, ahol hat óra tájt állítólag agyvérzés érte. Nyomban odahívták fiát, két unokatestvérét, és pár fontos embert. A királynak nagy fájdalmai voltak, csak „haj, haj” és „Jézus” kiáltások hagyták el ajkát. A következő nap már beszélni sem tudott, végül április 6-án, kedden reggel 7 és 8 óra között meghalt. A király halála után nyomban mendemondák keletkeztek, többek közt arról is, hogy Beatrix megmérgezte. Kétségtelen, hogy leginkább Beatrixnek állt érdekében férje halála, de konkrét bizonyíték nincs, csak a gyanú. Mátyás király holttestét Budára szállították hajóval, majd onnan tovább Székesfehérvárra, a magyar királyok végső nyughelyére. Bonfini ekképpen örökítette meg a temetési szertartást: „Tizenkét páncélos lovag haladt a ravatal előtt bíbor öltözetben; az annyi győzelmet aratott híres királyi zászlókat vitték, egyikük pedig a királyi kardot. A ravatal mögött fia (Corvin János) haladt gyászöltözetben”.

Az ország irányítását a királyi tanács vette át, ahol zavar, félelem, bátortalanság uralkodott. Üresen kongott a kincstár, az éves adónak csak töredéke folyt be. Mátyás halálával az államszervezet kezdett összeomlani. Az első gondok a még Mátyás által meghódított tartományokban kezdődtek. Sziléziából a helytartó elmenekült, Boroszló kormányzóját elfogták és megölték. Corvin János és híve számára cselekedni kellett. Visegrádi börtönéből kiszabadították Váradi Péter kalocsai érseket, és főkancellárt. Ezzel szereztek egy hívet, de szereztek pár ellenséget is. Az érsek birtokaiból ugyanis többek között Kinizsi Pál is kapott nem keveset, és nem fűlött a foga, hogy visszaadj őket. Ezzel Mátyás egy legtehetségesebb hadvezére a másik oldalra került, amiből lett még baj, nem is kicsi. Az immár özvegy Beatrix el sem ment a férje temetésére, sőt még sértődötten ki is költözött a királyi várból. Tanácsadóival értekezve arra jutott, hogy egyetlen esélye van a trón közelében maradni, ha új házasságot köt minél hamarabb. A királyi trónért jelentkezők közé tartozó Jagelló Ulászló vállalta ezt a szerepet. Feleségül vette titokban a nála idősebb özvegyet, csak hogy megszerezze annak támogatását és királynői vagyonát. De az esküvő maga volt a kész átverés, direkt úgy csinálták az egészet, hogy legyen benne formai hiba, és így majd könnyen felbontható legyen, plusz még el sem hálták, ami az akkori szokásjog szerint érvénytelenítette a ceremóniát. A hatalomért folyó harc harmadik szereplője Habsburg Miksa és apja III. Frigyes német császár volt, akik támadásba is lendültek és Mátyás minden nyugati hódítását gyorsan vissza is szerezték. Az ország gyakorlatilag három pártra szakadt, mindegyikbe jó pár főúrral. 1490. június 7-én összeült az országgyűlés, ahol szóba került a trón kérdése, de Ulászló és Corvin János hívei nem bírtak egymással. Abban biztosak voltak, hogy Miksát nem akarta szinte senki királynak, túlságosan nagy hatalma volt már a Habsburg családnak, amitől tartottak. Felmerült Ulászló testvére János Albert is, de hamar elvetették. Papíron jelentős esélye volt Corvin Jánosnak, dacára származásának, de nem állt mellette akkora erő, amellyel egyértelműen megszerezhette volna a trónt, így kénytelen volt belemenni egy egyezségbe, ami szerint megkapja a Bosznia királya és Szlavónia hercege címet, meg a horvát-dalmát báni címet is, csak mondjon le a trónigényről. Ennek az aláírásával gyakorlatilag minden harc nélkül lemondott a trónról a 18 éves örökös. De Corvin híveinek ez nem tetszett, ők ezzel semmit se nyertek volna, így azt javasolták, hogy fegyveres erővel menjenek a koronázó városba Székesfehérvárra, és a kezükben lévő szent koronával koronázzák meg királynak Corvin Jánost. El is indultak, de a város Ulászló egyik hívének a kezében volt, és az nem engedte be oda a csapatot. Ez a személy Kálmáncsehi Domokos fehérvári prépost volt, aki anno Mátyás fejére helyezte a koronát, és aki vezette a halotti miséjét is. Nagyot fordult a világ rövid idő alatt. Sok ember, aki Mátyásnak köszönetet sok mindent, most saját korábbi királya ellen fordult. Corvin mintegy 7.000 katonával dél felé indult, hogy minél több embert toborozzon az ügye mellé. A királyi tanács erre úgy döntött, hogy Mátyás két leghíresebb hadvezérét Báthori István erdélyi vajdát és Kinizsi Pál főkapitányt a fekete sereggel Corvin után küldik. A két, közel azonos sereg 1490. július 4-én találkozott a Tolna megyei Szabaton falu határában lévő Csontmezőn. Mátyás tapasztalt hadvezérei elég könnyen győzedelmeskedtek, tapasztalatuk eldöntötte a csatát. Corvin tanácsadói tanácsosabbnak látták, ha kimenekítik Corvint a csatatérről, amivel lényegében fel is adták az ütközetet. A fiatalember példája nyomán hamarosan a sereg is futásnak eredt, Corvinnak pedig az volt az egyedüli szerencséje, hogy a győztesek fontosabbnak ítélték a megszerzett társzekerek kifosztását a vesztesek üldözésénél. Ezzel a csatával Corvin János esélye a magyar királyi trónra egyszer s mindenkorra eltűntek. A koronát szégyenszemre vissza kellett vinni Visegrádra. A vereség után a Corvin pártján álló Buda is megnyitotta kapuit, és az új országgyűlés Jagelló Ulászló koronázását szavazta meg.

A Péterváradra menekült János herceg alkudozni kezdett Ulászlóval, akinek elég sürgős lett egy megegyezés. Abban maradtak, hogy Corvin János nemcsak elismeri, de támogatja is Ulászló magyar királlyá választását, másrészről viszont rendelkezhet öröklött hatalmas magánvagyonával, és hogy ő lehet a horvátok királya is. Más kérdés, hogy ezt csak lehetőségként kapta, ami megbukott a horvát arisztokraták ellenállásán. Volt az alkudozásnak még egy kényes pontja. Ulászló azt is kezdeményezte, hogy János herceg önként járuljon hozzá a képviselők által megkötött, de el nem hált házasság megsemmisítéséhez Blanka Mária milánói hercegnővel. Ulászló úgy gondolta, hogy Blanka Mária hercegnő alkalmas feleség lenne inkább az ő számára. Ebben a tervezgetésben az sem zavarta, hogy egyrészt volt egy még érvényes, korábbi házassága. Az ifjú Corvin János, aki más ügyekben oly könnyen meggyőzhető, elbolondítható volt, ez esetben megmakacsolta magát. Még mindig szerelmes volt a festett arcképbe, amelyet nagy valószínűséggel az akkoriban Milánóban tartózkodó Leonardo da Vinci készített, de végül belátta a helyzetet, és belement mindenbe. Blanka Mária az érvénytelenítés után nem maradt sokáig pártában. Nem csinált rossz cserét, magyar királynő helyett császárnő lett belőle.

Alig szűk félévvel apja halála után Corvin Jánosnak kellett a szent koronát a székesfehérvári koronázáson odavinni Ulászlóhoz. Ilyen a sors mondhatjuk, de Corvin János örökölt azért pár dolgot családja tulajdonságaiból, amiket a későbbiek folyamán meg is mutatott. 

A koronázás után azonnal beütöttek az első gondok az új király számára. Ulászló testvére is pályázott a királyi címre, ami neki nem jött össze, de azért mintegy kárpótlásként a Felvidéken jó pár várat megszerzett önmagának. Jóval veszélyesebb ellenfél volt Habsburg Miksa, aki nemcsak Mátyás korábbi hódításai, így pl. Bécset szerezte vissza, hanem elfoglalta a koronázóvárost Székesfehérvárt is, meg a Dunántúl jelentős részét. Nagy szerencsénkre elfogyott a pénze, így zsoldosai cserbenhagyták, ami következtében a Dunántúl újra magyar kézbe került. Délen a törökök is mozgolódni kezdtek, hiszen már nem kellett tartani a Hunyadi családtól, Szabács várát próbálták megszerezni. Ilyen szorításban egyszerre három ellenféllel szemben kellett alig egy ével Mátyás király halála után az országnak megküzdeni. Ulászló annyit el tudott érni, hogy 1491. november 7-én Pozsonyban békét kötött Miksával, amiért viszont komoly árat fizetett, és amit majd a nemzet fog megfizetni pár évtizeddel később. A béke kimondta, hogy Ulászló halála esetén, amennyiben nincs törvényes utód, a Habsburg család örökli a trónt. Egy veszély elmúltával a következő János Albert trónkövetelő, Ulászló testvére maradt, akit fegyveresen kellett kiebrudalni az országból. A fekete sereg maradéka Eperjesnél tönkreverte János Albert seregét, ezáltal végre nyugalom köszöntett be az országba.

Az erőskezű, nagy hatalmú, Európa uralkodóival egyenrangú Hunyadi Mátyás Magyarországa megszűnt létezni. Helyébe a határozatlan, a belső széthúzó erőknek alárendelt „dobzse” László ült. A kincstár üres volt, az ország pusztult, a királyi várak és birtokok a főurak kezébe kerültek. A valaha erős hadseregnek már csak a nyomai maradtak meg, a művészek, tudósok, építészek szétszéledtek. Ebbe a környezetbe kellett beilleszkednie Corvin Jánosnak, Mátyás király fiának, aki alulmaradt a trónért folyó hatalmi csetepatéban, de egyúttal lezárult a csalódások korszaka az életében. Oda lett a királyi korona, a trón, Mátyás örökössége, de még ott volt a Hunyadi név, ő volt Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet unokája, akinek már csak ezen örökség miatt is az ország védelmét kellett előtérbe helyezni. Talán ezért is pályázott az erdélyi vajdai címre, hiszen nagyapja is ebben a hivatalban kezdte meg törökellenes harcait és emelkedett egyre magasabbra idővel. Ulászló király lehet oda is adta volna, de Bakócz Tamás püspök és társai keresztbe tettek. Az az ember, aki mindent Mátyás királynak köszönhetett, aki máskülönben a földet túrta volna parasztként, ez most immár sokadszor meghálálta jótevőjének azt a sok mindent, amit kapott. Inkább kapja a báni címet, harcoltak ellene a királyi udvarban, és el is érték, hogy a kisebb hivatalnak számító horvát-szlavón báni címet kapta meg. Corvin János se pénzt, se sereget nem kapott a királytól, csak a címet, és az utasítást, hogy védje a déli végeket a török betörésektől. Ahhoz, hogy egyáltalán „létezni” tudjon a hivatalában meg kellett nyerni a Frangepán-családot, mely Horvátország leggazdagabb, legtekintélyesebb famíliája volt, kitűnő kapcsolatokkal, amelyek még Velencébe és Milánóba is elnyúltak. Frangepán Bernardin, a família legtekintélyesebb tagja erősen ellenezte, hogy Corvin János bán lehessen. János hercegnek tehát meg kellett nyernie Bernardin gróf jóindulatát. Egyre több időt töltött a gróf udvarában, és ezek a látogatások közben egyre közelebb került a gróf négy leánygyermeke közül a második, az alig 16 éves Beatrix szívéhez. Lehet, hogy már korábbról is ismerték egymást a királyi udvarból, de az mindenesetre valószínű, hogy igazi szerelem bontakozott ki a fiatalok között. 1496 márciusában tartották meg az esküvőt, ami a szeretett hölgy kezének elnyerése mellett a Frangepán-család szövetségének a megszerzését is jelentette. Az esküvő, amelyen részt vettek a vidék legnagyobb nemesei, érdekes fordulatot vett. A jelen lévők talán egy több elfogyasztott alkohol hatására egyre inkább megnyíltak, egyre merészebb gondolatokat engedtek meg maguknak, így azt is, hogy rossz lóra tett az ország Ulászló trónra segítésével, jobb lett volna Corvin János is, de ezen talán még lehetne segíteni, elmélkedtek a poharak mellett a nagyurak. Corvin nem igazán foglalkozott a formálódó kisebb összeesküvéssel, hanem fiatal feleségével együtt inkább nászútra ment, ami bizonyára jól sikerült, mert 9 hónap később felesége megszülte első gyermeküket Erzsébetet, 1496 decemberében. De a nyugalom nem tartott sokáig a fiatal pár életében, mert a vagyonát, az örökséget kezdték támadni egyre többen. A Hunyadi vagyon egy hatalmas nagy perhalmazzá vált az évek alatt, keresetek, ellenkeresetek gyártása jelentette a harcot a vagyonért, amelyet próbált védeni Corvin János az irigyeitől, az ellenfeleitől. Több kisebb győzelmet is aratott a perekben, de azok hatalmas költséggel jártak, így a győzelmek nem álltak arányban a nyereséggel.

A határon a törökökkel 1495 elején sikerült egy fegyverszünetet kötni, de az nem jelentett tartós békét, állandósultak a rablóhadjáratok, és főleg a Corvin János hivatala alá tartozó vidékek sínylették leginkább ezeket. Bosznia maradék területe Jajca várával az élen, elszigetelve, török várakkal körbevéve állta a sarat, és védte az országot. A szlavón részek kedvelt célpontjai voltak a török rablóportyáknak, mert a terület elég sűrűn lakott volt, gazdagnak számított, és innen kiindulva lehetett tovább haladni Velencei és osztrák birtokokra is. 1499 első hónapjában egy nagyobb török portyázó csapat tört be Corvin János tartományába. A bán összeszedte csapatait és február 2-án megtámadta és megsemmisítette a török csapatot. Sok keresztény fogoly lett újra szabad, és a török zsákmány is magyar kézbe került. A siker feltüzelte Corvint, aki immár 7.000 fős sereggel maga támadt a török ellen Boszniában és ostrom alá vette Bisztricza várát. A várat nem sikerült ugyan elfoglalni, de a felmentésre érkező török csapat is úgy járt, mint a korábbi, ezt is leverte Corvin János. Ugyanebben az évben a törökök figyelme Velence felé fordult, annak birtokaira fájt a foguk. Kombinált tengeri, szárazföldi támadás indult meg, amelyről Corvin is értesült. Tudatában volt annak, hogy ez milyen következményekkel járna Szlavóniára és a Magyar Királyságra nézve, így minden erejével a szárazföldi támadás megakasztására törekedett. A törökök próbálták megnyerni, vagy inkább megfélemlíteni Corvint, de nem jártak sikerrel. Velence tengeren vereséget szenvedett ugyan, de adriai birtokait nem akarta elveszíteni, ezért egyfajta védelmi-szövetségi szerződést kötöttek Corvinnal, és a többi nagy földbirtokossal. A Velencével való szövetséget a királyi udvar is támogatni kezdte, amely mellett a védelem egyik kulcsa Corvin János is szót emelt. 1501 elején Corvin azt tervezte, hogy seregével ő fog támadni a török ellen, egyfajta megelőző csapásként, míg a porta Jajca, a Boszniai védelem kulcsvára elleni támadást ötlött ki. Corvin végül be is tört a török területre, egészen a Neretva folyóig is behatolt, majd visszatért saját területre. A magyar király nagy nehezen felismerte a veszélyt, így a fenyegető helyzetben utánpótlás, katonák és ellátmány indult Jajcára.

1501. május 12-én pedig Budán kihirdették a Velence-Pápai Állam-Magyar Királyság között létrejött katonai szövetség létrejöttét. Magyarország a másik két államtól pénzügyi segítségre is kapott ígéretet amennyiben török támadás érné. A törökök tisztában voltak azzal, hogy mi várható, ezért már a kihirdetés előtt megkezdődtek a határ menti csetepaték. Corvin emberei becsaptak Boszniába, és jelentős zsákmánnyal tértek haza, amire válaszul Iszkander pasa 3-4.000 emberrel Szlavónia megtámadására indult, de a megáradt Száva folyó visszafordulásra késztette a sereget. Ősszel a harcok kiújultak. A magyarok két oldalról indítottak támadást. Az egyik seregünk Nándorfehérvárnál átkelve a Dunán Szerbia irányába támadott, míg Corvin Jajca felé indult a nagyobb sereggel, hogy a szorongatott várat megmentse. Decemberbe a magyar.horvát-szlavón sereg Corvin János vezetésével Jajca alá ért, ahol megtámadta a várat több hete ostrom alatt tartó török sereget. A több órás öldöklő csatában fényes győzelmet aratott Corvin János, közel 4.000 török maradt holttan a csatatéren. A következő pár hónapban több kisebb határmenti várat is visszaszerzett Corvin a töröktől. A törökök megtanulták tisztelni, és félni Hunyadi János unokájának a nevét. Boszniai sikerei pedig bosszúért kiáltottak, ezért 1502 elején betörtek Szlavóniába, hogy Corvin birtokait felprédálják. Corvin nem hagyta magára tartományát, a törököket kiverte, a visszaszerezte tőlük azok zsákmányát. Mire 30 éves lett Európa szerte ismert személyiség lett belőle, aki a török ellenes harc egyik vezéralakja, méltó utóda Hunyadi Jánosnak.

Nem tudni mi célból, de elhatározta, hogy elzarándokol az itáliai Loretóba, az ottani kegyhelyhez. A zarándoklat célja tehát kegyes volt, de a zarándokok csapatát furcsa módon állították össze, mivel abban nem volt egyetlen öreg, egyetlen nő, egyetlen meggyógyulni vágyó csonka, beteg ember. Furcsa volt, hogy éppen száz végvári vitéz kísérte el Corvin Jánost. A vállalt utat becsülettel teljesítette, mivel Velence nagyjából útba is esett, menet is jövet is megálltak ebben a városban. És a kortársak emlékezete szerint, az akkor nagyhatalomnak számító lagúnák városában főleg visszafelé, Corvin János fejedelmeknek kijáró fogadtatásban, megbecsülésben részesült. Érkezésekor ünnepélyes volt a köszöntés a város kapujában, majd az előkelő vendéget a Canale Grandén lévő palotában szállásolták el. A további út egy részének megtételéhez pedig hajót kaptak. Az ünnepségek visszafelé jövetelkor is ugyanúgy megvoltak, annyira nagy becsben tartották Corvin Jánost.

1502-ben a harcok folytatódtak a török ellen, végig a határ mentén. Corvin újra felmentette Jajca várát, de ezúttal komoly csatára nem került sor, a törökök inkább visszavonultak, nem akartak egy újabb vereséget egy Hunyaditól. Velence tárgyalni kezdett a törökökkel, ami eredményeképpen 1502 végén alá is írták a békét, amelyet aztán 1503. február 22-én követett a 7 évre szóló magyar-török fegyverszünet.

Corvin János a sikeres hadvezéri szereplések után úgy gondolta, hogy nagy fába vágja a fejszét, ezúttal a nádori címért indult ringbe, ami az országban a király utáni első rangnak számított, így viselőjének nagy tekintélyt, és nem utolsósorban politikai hatalmat is jelentett. Egy sor nemessel lépett szövetségre, hogy támogassák őt a választáson.  Az udvari párt érthető aggodalommal tekintette Corvin nádor-jelöltségét. Bakócz Tamás esztergomi érsek megnyerte magának a királynőt is, aki féltékeny volt a Hunyadi névre, na meg félt is, így nem akart családjának egy leendő vetélytársat. El is határozta Bakóczal együtt, hogy Corvinból semmi szín alatt nem lehet nádor. Sikerült nekik. Az 1504 májusi országgyűlés Perényi Imrét választotta nádornak, Corvin pedig hazament és folytatta a védelem irányítását. 1504. októberében egy nagyobb török rablóhadjárat indult immár sokadszor Szlavónia ellen. Corvin amennyi embert csak tudott összeszedett és nekiment a törököknek, de ezúttal a sors nem kedvezett neki. Csapata vereséget szenvedett a túlerőtől, majdnem ő is fogságba került, alig bírt elmenekülni a csatatérről. Betegen tért haza, valamiféle láz támadta meg. Betegágyában rendelkezett vagyonáról, családjáról, felkészült mindenre. 1504. október 12-én, 31 éves korában örökre lehunyta szemeit. Az elhunytat Szlavónia szívében, mely második hazája lett, a lepoglavai templomban helyezték örök nyugalomra.

Corvin János váratlan halála családjának politikai és vagyoni helyzetében egyaránt nagy zavart idézett elő. A királyi udvarban megkönnyebbülten vették tudomással a vetélytárs elhunytát, de a hazafiak egy szebb jövő zálogát gyászolták benne, s aggodalommal gondoltak övéinek sorsára.  Hátrahagyott egy kislányt egy kiskorú fiút, az 1499-ben született Kristófot, és már nem érte meg harmadik gyermeke Corvin Mátyás születését, aki csak alig három hónapig élt mindössze. A hagyaték kérdését 40.000 forintra rúgó zálogügyek s egyéb birtokperek tették bonyolulttá. Corvinnak elmaradt báni fizetése és a tartományok védelme címen komoly követelése maradt hátra a király ellen, de ennek a behajtására az ország pénzügyi helyzete, és a királyi udvarban lévő ellenszenv miatt zéró esély volt. S alig hunyta be a szemét, megindult a harc a családja ellen; régi sérelmek feltámadtak, régi igények újjá éledtek, hogy az özvegyet és az árvákat kifosszák vagyonukból.  A Hunyadi-ház sorsa Corvin özvegyének, Beatrixnak a kezében volt, aki az 1505 februárjában tartott Budai országgyűlésen egyezségre lépett Szapolyai István özvegyével, melynek értelmében leányát, a nyolc éves Erzsébetet a néhai nádor ifjabb fiának, Szapolyai György grófnak ígérte feleségül.  Corvin egyetlen fiúörököse, Kristóf 1505. március 17-én meghalt. Egy félév sem telt el apja halála óta, s a Hunyadi-ház utolsó férfisarját is eltemették. A közvélemény mérgezésről suttogott.  Kristóf halála folytán a Hunyadiak vagyona magszakadás címén a koronát illették volna meg, de Beatrix tárgyalásokat kezdett Ulászlóval, s alkudozásai folyamán hathatós támogatást nyert Szapolyainé részéről, ki most már Erzsébet keze útján az összes Hunyadi-birtokokat családjának akarta megszerezni. A nagyratörekvő Szapolyai család terve, mely a két család sorsát lett volna hivatva egymással összekapcsolni, nem jutott el a megvalósulásig; a házasság terve végleg el lett ejtve. A kis menyasszony, az utolsó, kinek ereiben a Hunyadiak vére csörgedezett, Gyulán, 1508 elején, alig 13. évesen meghalt. A szerencsétlen anyát a durva és erőszakos György brandenburgi őrgrófhoz kényszerítették feleségül menni. Az esküvőt 1509 január 25-én Gyulán tartották meg. Alig egy évvel utóbb már Beatrix sem volt az élők között, így a teljes Hunyadi vagyon elenyészett alig egy emberöltő alatt.

Corvin János élete talán nem volt túl izgalmas, nem bővelkedik fordulatos eseményekben, de mégis történelmünk egy fontos szelete az ő élete. Leginkább azt tükrözi, hogy mi lett volna ha. Ha adott neki volna a sors még pár évet, ha apját később veszti el, ki tudja... Egy biztos! II. Jagelló Ulászlóhoz képest biztosan jobban jártunk volna vele, ő igazi Hunyadiként védte volna az országot továbbra is a töröktől, akár az élete árán is.

 

Felhasznált és ajánlott irodalom:

Dümmerth Dezső: A ​két Hunyadi, Panoráma, Budapest, 1985

Engel Pál - Kristó Gyula - Kubinyi András: Magyarország története 1301-1526, Osiris Kiadó, 2005

Falvai Róbert: A Hunyadiak asszonyai - A Magyar királynék és nagyasszonyok 9. kötete, Duna International Könyvkiadó, 2012

http://www.ng.hu/Civilizacio/2005/10/Matyas_torvenytelen_gyermeke

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1473_aprilis_2_corvin_janos_szuletese_budan

http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1490_julius_4_corvin_janos_vereseget_szenved_a_csontmezei_csataban

https://mult-kor.hu/20100407_megmergezteke_matyas_kiralyt

Schönherr Gyula. Hunyadi Corvin János, MTA, Magyar Történelmi Társulat (magyar nyelven), Budapest: Franklin-Társulat (1894).

Szólj hozzá